1848. március 15.

Felvirradt.

Március 15-ike volt 1848.

Tízedik évfordulója annak a nagy katasztrófának, mellyel a korszellem óriás keze a régi Budapestet a föld színér?l eltörölte a jeges árvízzel, hogy helyet csináljon az újan emelked? dics? f?város számára.

Másodszor követelte a korszellem azt a csodát, mely eltörölje a régi, korhadt Magyarországot s alapot teremtsen az új, az Európában számot vet?, szabad Magyarországnak.

1848. március 15-én robbant ki Pesten a radikális ifjúság által vezetett forradalom, nyitányát adva Magyarország másfél éves szabadságküzdelmének.

A Párizsból induló forradalmi hullám két nap alatt jutott el Bécsb?l a magyarság szellemi életének központjába, a pesti megmozdulás f? szervez?i fiatal értelmiségiek (pl. Pet?fi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór) voltak. Pet?fi naplója szerint a Pilvax kávéházban született meg a forradalom „akcióterve”: a szervez?k el?ször a tanuló ifjúságot szólították magukhoz az Egyetem téren, aztán lefoglalták Landerer Lajos nyomdáját. Innen került ki a követeléseiket összegz? Tizenkét pont és Pet?fi forradalmi hangvétel? verse, a Nemzeti dal, mely írások máig szimbolizálják március 15-ét.

Röplapok segítségével délután 3 órára a Nemzeti Múzeum kertjébe gy?lést hirdettek, ahol állítólag tízezer polgár volt már jelen. Fontos megemlíteni, hogy a közhiedelemmel ellentétben Pet?fi nem szavalta el versét a Nemzeti Múzeum lépcs?jén, bár az kétségkívül számos helyen elhangzott. A Múzeum-kertb?l a tömeg a Városházára, majd Budára, a Helytartótanácshoz vonult, hogy kiszabadítsa börtönéb?l Táncsics Mihályt. A Nemzeti Színházban este a nép kívánságára Katona József darabját, a Bánk bánt t?zték m?sorra, ezt azonban valószín?leg félbeszakította a betóduló forradalmi tömeg. Más városokkal ellentétben Pesten nem próbálták fegyveres er?vel feloszlatni a tüntetéseket, a forradalom vérontás nélkül zajlott.

A március 15-i eseményekre legnagyobb hatással Kossuth Lajos március 3-i országgy?lési beszéde bírt, melynek reformkövetelései, igaz, jóval radikálisabb formában, a Tizenkét pontban jelentek meg. A bécsi események csak bátorítást adtak a Pilvaxban naponta összegy?l? értelmiségi körnek, mely a kedvez?tlen id?járás ellenére eredménnyel szervezkedett (március 15-én vásárt is tartottak Pesten, ami hozzájárult a tüntetés sikeréhez). A pesti forradalom hatással volt a pozsonyi rendi országgy?lésre is, dönt? gy?zelemre segítve a reformok pártján állókat.

V. Ferdinánd és a bécsi udvar a pesti eseményeket követ?en nem merte visszautasítani a beadott feliratot, kinevezte gróf Batthyány Lajost miniszterelnöknek, aki március 23-án megalakította az els? felel?s ministeriumot (kormányt). A pesti forradalomnak is köszönhet? az áprilisi törvények megszületése (április 11.), amelyek eltörölték az elavult, rendiségen alapuló politikai rendszert és lehet?séget biztosítottak a polgári fejl?désre egy majdnem teljesen önálló Magyarország számára.

Megjött az id?,
Mit láta profétai lelkem el?re,
S még több, ami j?,
Mit még ad az isten, a nemzetek ?re…

Március 15-ét joggal tartjuk legnagyobb nemzeti ünnepünknek, mely nap minden korban a magyar szabadság szimbóluma maradt.

Szendrey Júlia 18 évesen ismerkedett  meg a  Pet?fivel, egy évvel kés?bb már házasok, s pont 1848 december 15-én születik gyermekük, március 15-e után éppen 9 hónapra.

Júlia a naplójában szenvedélyesnek és boldognak írja le a házasságukat, melynek Pet?fi halála vetett  igen hamar véget. Két évet tartott. Arra sem volt idejük, hogy egymásra unjanak!

1848 március 14-ér?l naplójában így írt a költ?: Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt, bátor, lelkesít?, imádott kis feleségemmel, ki mindig buzdítólag áll gondolataim, terveim el?tt, mint a hadsereg el?tt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni, mert az határozottal állt el?ttünk, hogy tenni kell és mindjárt holnap… hátha holnapután már kés? lesz!

Júlia – aki éppúgy élete csúcspontjának tekintette a márciusi forradalmat, mint Pet?fi – 14-én éjjel a francia mintára kokárdát készített férjének, magának pedig nemzeti szín? f?köt?t. Saját szellemi terméke, hogy a fejfed? helyett a kokárdát a szív fölé helyezte. Március 15-én este már mindenki ezt hordta, s azóta is így ünnepeljük március 15-ét.

A n?k iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi n?napot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. A n?nap eredetileg a mai virágos, kedvesked?s megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredet?, harcos, a n?k egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt: 1857-ben New Yorkban negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásn? lépett sztrájkba a béregyenl?ségért és a munkaid? csökkentésért. Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte, a n?k elleni er?szak, a n?ket ér? családon belüli er?szak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a n?k ellen elkövetett er?szak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak.

Weöres Sándor: A n?

A n?: tet?t?l talpig élet.

A férfi: nagykép? kísértet.

A n?é: mind, mely él? és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderr?l egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha n?k szeméb?l rá élet sugárzik.
A n?: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
? lágy sóvárgás, helyzeti er?,
oly férfit vár, kit?l mozgásba j?.
Alakja, b?re hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, b?ven osztogatva;
de hogyha bárki kétked?en fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek b?vkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ? köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
? úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind ?néki fátyla;
és végs?, királyn?i díszruhája
a meztelenség.

HAMVAZÓSZERDA a nagyböjt els? napja. Id?pontja Húsvét el?tt hat-héttel van.

Ezen a napon kezd?dik a Húsvét el?tti 40 napos böjt, a Szent Negyvennap (a Nagyböjt). Mivel a régi böjti gyakorlat a Nagyböjt idején teljes hústilalmat írt el? a híveknek, ezért a Hamvazószerda el?tti keddet a népnyelv Húshagyókedd-nek, a Feltámadás ünnepét pedig Húsvét-nak (= húsnak ismételt vétele) nevezte el. Ma a szigorú böjt csak Hamvazószerdán és Nagypénteken kötelez?.

Ezen a napon és a rákövetkez? vasárnapon a hívek homlokát az el?z? év virágvasárnapján szentelt barka hamujával hintik meg (vagy kis kereszt alakú hamujellel jelölik meg). A hamvazó pap közben figyelmeztet: ?Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!?. A hamu az elmúlás természetes jelképe

A nagyböjt a b?nbocsánat szentségéhez járulás ideje. Régen ekkor kezd?dött a hittanulók felkészítése a keresztségre és a hívek általános b?nbánati ideje.

Karnevál herceg farsangi diadalmenete hamvazószerdára virradóan halottasmenetté változik. Európában általános szokás (volt), hogy a farsangot jelképez? alakot: óriás papírmasé bábut, medvemaszkát, vessz?b?l, szalmából, rongyból formált torz képmást megjátszott jajveszékelés közben kivégzik, többnyire hatalmas máglyán elégetik, maradványait pedig eltemetik.

A szokásnak farsangtemetés, téltemetés, télkihordás a neve.

Nem lehetetlen, hogy a régi id?kben a jelképes bábu helyett eleven embert égettek meg, aki a telet személyesítette meg. Julius Caesar a gall háborúról írt kommentárjaiban beszámol arról, hogy a kelták emberek tömegét áldozták fel ünnepeiken (így a februári Imbolc alkalmával is). Egy vessz?b?l font óriás alakba zárták ?ket, amit aztán felgyújtottak. Többen állítják, hogy a rítusba be nem avatott Caesart elragadta a fantáziája, s hogy a t?zre vetett áldozatok tisztulást keres?k voltak, akik egy földalatti járaton távoztak, miel?tt a „tisztító t?z” az életüket fenyegette volna. A t?zr?l, füstr?l valóban azt tartották régen, hogy a b?nt?l, betegségt?l megtisztítja az embert. A középkori Nyugat-Európában a fentebb leírt módhoz hasonlóan „fert?tlenítették” a tél utóján a falvak, városok határában lév? lepratelepek lakóit. Annyi bizonyos, hogy a máglyahalált halt farsangherceg a kelták elégetett vessz?óriásának egyenes ágú leszármazottja, s hogy a karneváli rítusban mind a halál (a telet jelképez? bábué), mind a megtisztulás mozzanata (a „gyászolóké”) jelen van.

Szent Bálint (Valentin, vagy Valentinus) a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával él?k véd?szentje. Magyarországon e szentnek nem alakult ki jelent?s egyházi kultusza. Az angolszász országokban Valentine (Bálint) napján (február 14-én) tartott Valentine’s Day (magyarul: Bálint-nap) ünnepe a 20. század végét?l világszerte elterjedt világi “szerelmes-ünnepként”. Az angolszász szokás Magyarországon az angol elnevezés magyarosított formájú átvételével, mint Valentin-nap vált ismertté és népszer?vé az 1990-es évekt?l kezd?d?en. Ezen az ünnepen a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket, vagy szerelmes üzenettel kedveskednek neki. A Valentin-nap vallási eredete világszerte, így Magyarországon is elhomályosult.

Valentin nap – Bálint nap története

Szent Bálint napján (február 14-én) tartják f?leg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine’s Day) ünnepét, amely Magyarországon az angol név közvetlen átvétele miatt sokak számára mint Valentin-nap vált ismertté és népszer?vé az 1990-es évekt?l kezd?d?en. Ezen az ünnepen a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket.

A history.com szerint Bálint alakja egy szimpatikus, h?sies és legf?képpen: romantikus figurát sejtet. Ezért lehetett Valentin a középkori Angliában és Franciaországban rendkívül népszer? szent. Angliából a kultusz aztán átterjedt Amerikába.

Valentin napi- Bálint napi szokások

A szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok véd?szentjévé vált Angliában és Franciaországban. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek. A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerez? eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi v?legénynek a megérkezése az égi esküv?re.

Ma van a magyar kultúra napja, melyet minden évben január 22-én tartanak.

El?ször 1989. január 22-én tartották meg a magyar kultúra napját, és azóta minden évben sor kerül rá ezen a napon. Mára több hagyomány is csatlakozott hozzá, ilyenkor országszerte számos kulturális és m?vészeti rendezvényt tartanak, valamint e naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, 1933 óta pedig az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat is.

“Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk er?sítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéz? tárgyi és szellemi értékeinket”

Szent Fábián napját 1969-ig Szent Sebestyén vértanú napjával együtt tartották.
Szent Sebestyén napja: Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák:  Legendája szerint Diocletianus császárnak (284-305) – aki a legutolsó nagy keresztényüldözéseket elrendelte – a kegyence volt.

Szent Fábián (lat. Fabianus) pápa  vértanúságának napja január 20. Születését 200-ra, megölését a 250-es évekre teszik.  A katakombák körüli szolgálataira korán felfigyeltek, a vértanúk közül nem egyet ? temettetett el. Pápasága idején, a római egyház megszervezésekor külön figyelmet szentelt a katakombáknak, a vértanúk sírjait rendbe hozattatta.

Császári test?rparancsnok volt, akit keresztény hitvallása eredményeképpen  nyíllal végeztek ki.A keresztény ikonográfiában számos szent attribútuma, egyben  halálának el?idéz?je a nyíl. Közülük a reneszánsz kedvelt fest?i témája, Szent Sebestyén  személye  a legismertebb. Legendája szerint Diocletianus és Maximianus társcsászárok test?rtisztje volt, és hitéért vértanúságot szenvedett.  Barbár módon egy karóhoz kötözték és belel?ttek egy rakás nyilat.

Sebestyén egyik leghíresebb ókeresztény vértanú volt. A  középkor végén alig  épült templom,  ahonnét Sebestyén képe vagy  szobra hiányoznék. A Sebestyén-kultusz a pestisjárványokkal, a jószágvésszel függ össze. Járványok idején hozzá fohászkodtak.

 Fábián napja:
Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák:
Fábián és Sebestyén napján
A nedv ébred a fák alján.
Halad, halad napról-napra,
Díszét a fa t?le kapja.
Ha sok a köd januárban,
Tavasszal fürdünk a sárban.
S ha szúnyogok is táncolnak,
Abrak után nézz már holnap!

Ezen a napon kezd az életnedv a fában ismét megindulni, most kezd?dik tehát a tavaszi megújulás.

Zsírban fánkot sütnek, s megeszik, hogy a szél le ne tépje a háztet?t.

Január 6-a, Vízkereszt napja, más néven háromkirályok vagy epifánia, ez a karácsonyi ünnepek zárónapja, sokan ilyenkor szedik le a karácsonyfát és a díszeket. A keleti egyház e napon Krisztus megszületését ünnepli, a nyugati egyház pedig a napkeleti bölcsekr?l, Jézus megkeresztelésér?l és els? csodatételér?l emlékezik meg. Azt viszont nagyon kevesen tudják, mennyire összetett e nap: honnan is ered, milyen hagyományok, szokások övezik, és hogy régebbi ünnep, mint a karácsony.

Az epifánia a görög epiphaneia szóból ered, amelynek jelentése “megjelenés” (a “megjelenni, felt?nni” igéb?l). Eredetileg Jézus születésének ünnepe volt, nyomai a 3. századtól fellelhet?k – ?sibb, mint a karácsony. Az ünnepnap eredeti elnevezése – Epiphania Domine (az Úr eljövetele) – is erre a tartalomra utal. Már az ókori görögök vallási kultuszaiban is az istenek megjelenését jelentette, ahol a nagyobb istenek megjelenését, “epiphaniáját” évenként megünnepelték. Epiphaneia ünnepét a 4. században tartották meg els?ként a korai keresztény egyházak, a görög egyház pedig egészen az 5. századig ekkor ülte meg Jézus születését.

E mellé vették még Jézusnak a Jordán folyóban való megkeresztelkedését, valamint els? csodatételét is, amikor a kánai menyegz?n a vizet borrá változtatta. Utóbbiakat Máté evangéliumában olvashatjuk. Ily módon vált Jézus háromféle evangéliumi “megjelenése”, megnyilvánulása az ünnep tanításává. A Római Birodalom területén, december 24-25-én tartott szaturnália és Mithrász-ünnepségek miatt azonban a karácsony átkerült a december 25-i id?pontra, és ezután a január 6-i ünnep új jelentést kapott. A katolikus egyházakban els?sorban a háromkirályok imádásának ünnepévé vált.
Vízkereszt ilyen értelm? átalakítása nem valósult meg egységesen. Jeruzsálemben még kés?bb is Jézus születését ünnepelték e napon, az ortodox egyházakban pedig ma is nagyobb ünnep vízkereszt karácsonynál, és az ünnep tárgya ma is Krisztus megkeresztelkedése. Ezért a keleti egyházakban ezen a napon nagy vízszentelést tartanak.

A magyar vízkereszt kifejezés a víz megszenteléséb?l, megkereszteléséb?l ered. A víz és a tömjén megszenteléséb?l alakult ki a házszentelés hagyománya is. Ez a két szertartás köt?dik az ünnephez nálunk.

Bod Péter így írt róla:
“Vízkereszt napja Boldogaszszony havának hatodik napjára esik, amely napot a rómaiak szenteltek Augustus császár tisztességére. A keresztények pedig a magok vallásokra alkalmaztatták, és nagy szorgalmatossággal szokták volt megszentelni. Micsoda nevei voltanak ennek az innepnek? Mondották ezt epifániának, megjelenés innepének, mert ezen a napon jelent meg az új csillag a bölcseknek. Melyre nézve nevezték a régiek festum luminarium, világosság innepének is. Mert a bölcsek megjelentek Jeruzsálemben, mert a Krisztus is ezen a napon megkeresztelkedvén, hivataljához fogott, és kijelentette ki légyen: arra nézve is mondatott teofániának, Isten megjelenésének. Mert a lakodalmazó házban a vizet borrá változtatta, és a maga hatalmát kimutatta, ezért nevezték ezt a napot bethfániának, háznál való megjelenésnek… Vízkeresztnek nevezték a magyarok. Miért?… Krisztus vízzel való megkeresztelkedésének emlékezetére…”

Az egyház már az el?z? nap délutánján megáldotta a vizet, amelyet kádakban, dézsákban a templomfolyosókra, udvarokra helyeztek el, hogy a hívek tetszésük szerint vehessenek bel?le, és otthonukat ezzel felszenteljék. Az 1499. évi boroszlói szertartáskönyv szerint a szentelt víz használ a dögvész, a méreg ellen, s?t a béka és a mérges férgek ellen is, és ha igazi pap szenteli, egész évben nem romlik meg. A vízszenteléssel együtt történt a kréta szentelése is, amivel a pap a házak bejáratára felírta a három szent király kezd?bet?jét (G+M+B), oltalomként.

A házak megszentelése általában igen látványosan zajlott le. El?ször a 16. századból van rá adatunk. A plébános ezen a napon kezdte meg hívei látogatását, beszentelte a házat, számba vette a házbelieket. A papok, kántorok fáradságukért általában hálapénzt, ajándékot, de Göcsejben például sonkát, szalonnát, tojást, gabonafélét, babot kaptak. Amikor a pap elment, a gazda vagy a gazdasszony a helyére ült, majd kiseperték a pitvart, hogy a lány még abban az esztend?ben férjhez menjen, a legény pedig megházasodjék.
A pap kíséretében angyaloknak és “háromkirályoknak” öltözött fiatalok jártak házról házra, és egy Jézus születését ábrázoló kép el?tt többnyire verssel, énekkel köszöntötték az “Új királyt”. Így alakult ki a háromkirályjárás szokása. A kolozsvári jezsuiták a 18. század eleji feljegyzésében maradt meg ennek egyik legrégibb szövege.

De kik is voltak a háromkirályok? Nevüket az evangélium nem nevezi meg, s?t azt sem jegyzi fel, hogy pontosan hányan és honnan jöttek, csak azt mondja el, hogy mágusok, napkeleti bölcsek voltak. Az ?si néphagyomány már úgy tartotta, hogy számuk három. Beda Venerabilis, a 8. századi jeles író és tudós említette el?ször a nevüket: Caspar, Melchior, Balthasar, azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A szír forrásokban az egyiket Gudophorhemnek nevezik, és néhány kutató e nevet azonosította Goudophare pártus királlyal, akit kés?bb Szent Tamás apostol keresztelt meg. Így alakult ki a háromkirályok elnevezés.
A háromkirályjárásról, avagy a napkeleti bölcseket megszemélyesít? alakoskodók köszönt? felvonulásáról, illetve játékáról, már a 16. század óta szólnak történeti adatok. A 17-18. századi szövegekben a pásztorjáték, a háromkirályok látogatása és a Heródes-jelenet együtt szerepelnek. A betlehemesek jellegzetes viselete a díszes papírsüveg, kellékük többnyire a csillag. Egyetlen állandó szövegmotívumuk: a csillagének:

“Háromkirályok napját,
Országunknak egy istápját,
Dicsérjük énekkel,
Vigadozó versekkel,
Szép jel és szép csillag
Szép napunk támad.”

Gáspár, Menyhért, Boldizsár párbeszédein vagy jövetelüket el?adó versein kívül a karácsonyi énekekb?l átszármaztak a “Csordapásztorok …”, a “Mennyb?l az angyal …”, és a “Kicsoda az, ki oly nagyon kiált felettünk”.

Szent Miklós napja!

Szent Miklós a keleti egyház, máig a legtiszteltebb szentje. Krisztus után született 245-ben, Patara városában egy gazdag család gyerekeként. Már kisgyerek korában árva maradt, szüleit egy járvány vitte el. Szüleit?l örökölt vagyonával, nagybátyjához – aki érsek volt – Patara város kolostorába költözött. Már kisgyerek korában megszerette az ottani életet és végül a papi hivatást választotta. Életét mindvégig az emberiségnek és a gyerekeknek szánta.

270-ben Jeruzsálemben a tengerészek véd?szentjévé választották. Zarándokútjáról hazatérve betért Anatólia f?városába, Myra városába, ahol a helyiek püspökké avatták.
Püspöki évei alatt mindvégig a gyerekek és a szegények megsegítésére szentelte életét. Vagyonát a gyerekek és szegények megsegítésére költötte, miközben tanított és a szeretetet hirdette. Egy éhínség idején a teljes egyház vagyonát szétosztotta a szegények között, halála után egy darabig ki is tiltották az Egyházból.

A kolostor közelében, ahol lakott, élt egy szegény parasztember, akinek volt három lánya. Egy séta közben akaratlanul meghallotta a három lány vitáját. A lányok azon vitatkoztak, hogy másnap melyikük áldozza fel magát rabszolgának, ahhoz, hogy megszabaduljanak a szegénységb?l és egyik?jük férjhez mehessen.

Miklós püspök meghallva ezt a tanakodást visszasietett a kolostorba és egy marék arannyal visszatérve bedobta azt az ablakon, majd elsietett. A lányok azt hitték csoda történt, egy évvel kés?bb a csoda ismét megtörtént. A másik lánynak is adott egy marék aranyat. A lányok lépteket hallottak az ablak alatt, ezért kisiettek, ekkor látták meg, hogy egy piros köpenyes ember rohan el az ablak el?l. Harmadik évben az ablak zárva marad, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök felmászott a tet?re és a nyitott kéményen át bedobta az aranyat, a harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kandalló szer? t?zhelyre. A keszken?be rakott arany épp belehullott a harisnyába.

Ezután terjedt el a hír, hogy a Mikulás minden évben megajándékozza a szegényeket. Egy id? után kitudódott, hogy ki is valójában a Mikulás, ugyanis az aranyak között amit a legkisebb lány kapott volt egy olyan darab, amit a helyi aranykeresked? adott régebb Miklós püspöknek. De ez alkalommal az is kiderült, hogy Miklós püspök minden évben december 5-én, névnapjának el?estéjén rendszeresen megajándékozza a gyerekeket.

A keresztényüldözések idején elfogták, de kivégezni nem merték. A legenda szerint halálakor a lelkét angyalok vitték a végs? nyughelyére, ahol egy forrás eredt. Innen hirdeti azóta is a Mikulás a szeretetet a gyerekeknek.

Ez a legenda szolgáltathatta alapját azoknak a szép szokásoknak kialakulásához, hogy Szent Miklós napján a szül?k, nagyszül?k, de a további családtagok is, kedes kis ajándékokkal kedveskedjenek a gyermekeknek, valamint egymásnak is.
Szent Mikós ünnepnapjának értelmezése és a gyakorlata az id?k folyamán egyre inkább megváltozott. Így lassan-lassan Mikulás- nappá alakult és egyre inkább a lapföldi Mikulás-hagyománnyal hozták ezt kapcsolatba.

Természetesen, ez önmagában még nem lenne elítélend?, ám ezen a napon illend?, hogy megemlékezzünk Szent Miklós püspökünkr?l is. Az ? életéhez kapcsolódó további érdekes és tanulságos legendák viszont jó példákat, helyes irányt mutatnak mindennapjaink cselekedeteihez is.

Zelk Zoltán: Mikulás

Égi úton fúj szél,hulldogál a hó.

Nem bánja azt, útra kél Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg, Fújhat már a szél,

Nem fagy meg a jó öreg, míg a földre ér.

Lent a földön dalba fog száz és száz harang,

Jó hogy itt vagy Mikulás, gilingi-galang.

Ablakba tett kiscip?k, várják már jöttödet,

Hoztál cukrot, mogyorót, jóságos Öreg?!

-Hoztam bizony, hoztam én, hisz itt az id?.

Nem marad ma üresen egyetlen cip?.

Hajnalodik. Csillagok szaladnak elé.

Amint ballag Mikulás már hazafelé.

Szent Márton legendája

A legenda szerint a 4. században a mai Szombathely környékén született és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy különösen hideg téli estén a mai Franciaország területén lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöz? koldussal, majd aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában.

Innent?l kezdve Istent szolgálta.  Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték. A monda szerint Mártont szerénysége méltatlannak tartotta e címre, ezért elbújt egy libaólban.  A libák azonban gágogásukkal elárulták, így megtalálták és Tours püspökévé szentelték.

Márton életét végig csodák és hihetetlen gyógyulások kísérték. Szent István király kés?bb Magyarország véd?szentjévé is választotta, majd az ? tiszteletére épült meg a világörökség egyik kárpát-medencei kincse, a mai Pannonhalmi Bencés F?apátság.

November 11.-én ünnepeljük Szent Márton napját.

Ebb?l az alkalomból érdemes felidézni néhány hagyományt, amely Mártonhoz és november 11-éhez kapcsolódik.

A hagyomány szerint a fiatal libát megtisztítják, besózzák és meghintik friss majoranával, kívül-belül. Bef?tik a kemencét, és lehet?leg nagy cserép- vagy öntöttvas tepsiben szép pirosra, ropogósra sütik. Ha elkészült, feldarabolják. A mellcsontjáról óvatosan lefejtik a húst (úgy át kell sülnie, hogy ez könnyen elvégezhet? legyen), és szemügyre veszik a csontot, hogy megjósolják bel?le, milyen lesz a tél. Ha barna volt, es?s, ha fehér akkor havas telet várta