Amikor a búzatáblák aranyszíne megcsillant a hajnali napfényben és hullámzó tengerként ringatózott a gombosi határban, a paraszt gazdák már gondosan felszerelték a terel?t a kaszára. Az új “kaszakü” a tokmányban ázott hogy jól fogja a kasza élét. A sarlók is jól kiélezve, hogy ne legyen gondjuk a marokszed?knek. Megkezd?dött az aratás. A hatórási harangszóra a lovak befogva várták az indulást. Még a távolabbi udvarból a kaszakalapálás cseng? hangja hallatszott, a kövesúton már csattogtak a parasztkocsik kerekei kifelé a faluból. Az ügyesebbek a reggeli imát a búzatábla mellett mondták a harangszó hallatán és egy ?Jézus segíts? után megsuhant a kasza és d?lt a kenyérgabona rendekre, sorakoztak a kévék a marokszed? után. Én akkor még csak kötéltereget? voltam. A köteleket el?z? nap készítették-sodorták, beáztatták, hogy a szalma ne törjön, és ne száradjon ki a perzsel? napon. Hosszú sorban hevertek a kévék az alacsonyra kaszaborotvált tarlón. Ilyenkor minden családtagnak jutott munka, attól függ?en ki mit bírt. Délig már látszott meddig érünk estére. A szalmakalapos kaszások, a fehérkend?s marokszed?k hajlongva tartották a tempót, hogy estére a kepék is álljanak. Nekem tetszett a déli itatás, amikor a lovakat a d?l?i kútra hajtottuk és a vízesbalont is friss hideg vízzel töltöttük fel a délutáni id?re. Mire visszaértünk, a déli harangszóra a templom felé fordulva elmondtuk a miatyánkot és helyet foglaltunka kocsi alatt a h?vösben. A tarisznyából el?került a szalonna, a csikorgó tehéntúró meg a kemencében sütött puha kenyér. Ilyenkor mindig jól ízlett az ebéd.A tarló már jól összekarmolta bokáinkat és megérdemeltünk egy kis pihen?t a délutáni hajrá el?tt. Emlékszem: legnehezebb volt az újra indulás, de a lovak es? közeledtét jeleztek, így nem volt más hátra, mint végig hajtani azt a rendet, ami még maradt.A kepézés az volt az igazi! Akkor már a nap a Duna felett fáradtan várta az aznapi munkánk befejezését, hogy az utolsó pap is a poros dül?út melett a kepére kerüljön. A lovak már emelt fejjel felénk nyerítezve jelezték a nap lementét, mi pedig futva szaladtunk a kocsi felé, ki el?bb ér. Hazafelé álomba ringatolóztunk a kocsi aljába rakott kévéken, a holnapi kötélkészítéshez. S Feri
