Szent
Szent Miklós a keleti egyház, máig a legtiszteltebb szentje. Krisztus után született 245-ben, Patara városában egy gazdag család gyerekeként. Már kisgyerek korában árva maradt, szüleit egy járvány vitte el. Szüleit?l örökölt vagyonával, nagybátyjához – aki érsek volt – Patara város kolostorába költözött. Már kisgyerek korában megszerette az ottani életet és végül a papi hivatást választotta. Életét mindvégig az emberiségnek és a gyerekeknek szánta.
270-ben Jeruzsálemben a tengerészek véd?szentjévé választották. Zarándokútjáról hazatérve betért Anatólia f?városába, Myra városába, ahol a helyiek püspökké avatták.
Püspöki évei alatt mindvégig a gyerekek és a szegények megsegítésére szentelte életét. Vagyonát a gyerekek és szegények megsegítésére költötte, miközben tanított és a szeretetet hirdette. Egy éhínség idején a teljes egyház vagyonát szétosztotta a szegények között, halála után egy darabig ki is tiltották az Egyházból.
A kolostor közelében, ahol lakott, élt egy szegény parasztember, akinek volt három lánya. Egy séta közben akaratlanul meghallotta a három lány vitáját. A lányok azon vitatkoztak, hogy másnap melyikük áldozza fel magát rabszolgának, ahhoz, hogy megszabaduljanak a szegénységb?l és egyik?jük férjhez mehessen.
Miklós püspök meghallva ezt a tanakodást visszasietett a kolostorba és egy marék arannyal visszatérve bedobta azt az ablakon, majd elsietett. A lányok azt hitték csoda történt, egy évvel kés?bb a csoda ismét megtörtént. A másik lánynak is adott egy marék aranyat. A lányok lépteket hallottak az ablak alatt, ezért kisiettek, ekkor látták meg, hogy egy piros köpenyes ember rohan el az ablak el?l. Harmadik évben az ablak zárva marad, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök felmászott a tet?re és a nyitott kéményen át bedobta az aranyat, a harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kandalló szer? t?zhelyre. A keszken?be rakott arany épp belehullott a harisnyába.
Ezután terjedt el a hír, hogy a Mikulás minden évben megajándékozza a szegényeket. Egy id? után kitudódott, hogy ki is valójában a Mikulás, ugyanis az aranyak között amit a legkisebb lány kapott volt egy olyan darab, amit a helyi aranykeresked? adott régebb Miklós püspöknek. De ez alkalommal az is kiderült, hogy Miklós püspök minden évben december 5-én, névnapjának el?estéjén rendszeresen megajándékozza a gyerekeket.
A keresztényüldözések idején elfogták, de kivégezni nem merték. A legenda szerint halálakor a lelkét angyalok vitték a végs? nyughelyére, ahol egy forrás eredt. Innen hirdeti azóta is a Mikulás a szeretetet a gyerekeknek.
Ez a legenda szolgáltathatta alapját azoknak a szép szokásoknak kialakulásához, hogy Szent Miklós napján a szül?k, nagyszül?k, de a további családtagok is, kedes kis ajándékokkal kedveskedjenek a gyermekeknek, valamint egymásnak is.
Szent Mikós ünnepnapjának értelmezése és a gyakorlata az id?k folyamán egyre inkább megváltozott. Így lassan-lassan Mikulás- nappá alakult és egyre inkább a lapföldi Mikulás-hagyománnyal hozták ezt kapcsolatba.
Természetesen, ez önmagában még nem lenne elítélend?, ám ezen a napon illend?, hogy megemlékezzünk Szent Miklós püspökünkr?l is. Az ? életéhez kapcsolódó további érdekes és tanulságos legendák viszont jó példákat, helyes irányt mutatnak mindennapjaink cselekedeteihez is.
Zelk Zoltán: Mikulás
Égi úton fúj szél,hulldogál a hó.
Nem bánja azt, útra kél Mikulás apó.
Vállán meleg köpönyeg, Fújhat már a szél,
Nem fagy meg a jó öreg, míg a földre ér.
Lent a földön dalba fog száz és száz harang,
Jó hogy itt vagy Mikulás, gilingi-galang.
Ablakba tett kiscip?k, várják már jöttödet,
Hoztál cukrot, mogyorót, jóságos Öreg?!
-Hoztam bizony, hoztam én, hisz itt az id?.
Nem marad ma üresen egyetlen cip?.
Hajnalodik. Csillagok szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás már hazafelé.