Február 24 Mátyás meg a jég

Mivel február 24-e  szökőnap ( nem február 29-e), szökőévben Mátyás-ugrással kell számolni, azaz Mátyás  napja 25-ére esik! Mivel február 24- e a szökőnap.

Idén azonban 24-e Mátyás napja.

Ki volt Mátyás?

Mátyás azt jelenti, hogy Isten ajándéka. Érdekes, hogy Dorottya neve a görögöknél jelenti ugyanezt. Egyes magyar falvakban úgy tartják, ekkor osztja ki a madarak sípjait.
Szent Mátyás apostolt Krisztus feltámadása után került az apostolok közé Júdás helyére. Kellet még egy méltó személy, hogy az Úrtól rendelt tizenkettes szám meglegyen.  Mátyás is vértanúságot szenvedett: megkövezték, majd bárddal lefejezték. Ezért ábrázolták bárddal a képeken, mint itt is:

Az ácsok és mészárosok védőszentjüknek választották a bárdos ( nem bárdolatlan!) szentet, de naptári helye miatt a halászok is védőszentjükként tisztelik: ekkor kezdenek ugyanis  ívni a csukák,.  Az ezen a napon fogott csukát a nép “Mátyás csukájá”-nak nevezi. Az ilyen hal egész évre bő fogást ígér.

Íme egy ígéretes csuka:

Miért lett Mátyás jégtörő?

Az emberek képzelete kapcsolatot teremtett Mátyás apostol meg a bárdja és a közeledő tavasz között. Így lett Szent Mátyás apostol Jégtörő Mátyás, mondván, hogy „az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát”, azért van nála a bárd, mert azzal töri zúzza a jeget.    Így lett a bibliai szentből a magyar néphagyományban Jégtörő Mátyás.

Mátyás napja jeles nap:

A néphagyomány szerint, ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, Mátyás töri meg a tél uralmát. Mátyás az, aki ha talál, megtöri a jeget, ha meg nem talál, akkor csinál. Sok helyen úgy tartják, hogy Mátyás kiosztja a madarak sípjait és szűre ujjából kiereszti a tavaszt.

Mátyás vicces történetekben is szerepel:

Egyik szerint egyszer az Úr Mohácsra küldte Mátyást-jeget törni, az emberek azonban pálinkával leitatták a derék apostolt. Ezután a szent dolgavégezetlenül tért vissza a mennybe. Aztán Isten Gergelyt küldte el, akit borral itattak le, na, ő sem csinált tavaszt. Innen a szólás: “Mátyás, Gergely két rossz ember”, mely arra utal, hogy ezeken a napokon tavasz ide vagy oda, nagy hidegek lehetnek.
Végül Józsefet küldte el az Úr, aki baltájával meg is törte a Duna jegét.

Mi köze Hunyadi Mátyásnak a Jégtörőhöz?

Nem az, hogy Hunyadi megtörte hívei alatt a Duna jégét, az nem lett volna túl bölcs dolog. A kisgyermekek gyakran azt a nevet kapták, amelyik szentnek napján születtek. Hunyadi Mátyás 23-án született,  s ezért kapta a Mátyás nevet.

Időjárási regulák és népi megfigyelések fűződnek a naphoz:

„Mátyás ront, ha talál (jeget), ha nem talál, csinál (akkor faggyal köszönt be). Az a tréfás  mondás  is járja, hogy a késik a jó idő, akkor Mátyás a jégtörő csákányát éleztetni adta.

Mátyás feltöri a jeget; ha nem talál, akkor csinál, ha meg talál, akkor ront.
Bár az időjárás hirtelen tavaszra fordulását vártak ettől a naptól,érdekes, hogy a hideg idő jó esetén jó termést reméltek: ha esett a hó, akkor búzát, árpát, zabot sárgarépát, petrezselymet, borsót vetettek a jó termés reményében, s hogy így nem eszi meg a féreg a magvakat.

A Mátyás-napi időjárásból nemcsak az éves termésre, hanem a tojásszaporulatra is jósoltak: a szeles idő esetén kevés tojásra számítottak az évben. A Mátyás-napi libatojást megjelölték, de többnyire  ki sem költötték, mert úgy tartották, hogy az e tojásból kikelt  jószág  szerencsétlenséget hozna, jobb esetben nyomorék verekedős, marakodós lenne. Hogy ennek mi lehet az eredete?

A pásztorok is igen várták Mátyást, aki elhajtja a havat, kicsalogatja a füvet a hó alól.   Mátyás után mehetett ki a legelőre a juhász. 

Az Országgyűlés 2015. november 3-án a határon túli magyarság iránt viselt, az alaptörvényben rögzített felelősségnek megfelelve november 15-ét, Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem születésének és halálának napját a magyar szórvány napjává nyilvánította.

Az Országgyűlés felhívta az intézményeket, szervezeteket, és egyúttal felkérte a polgárokat, hogy a nemzet szerves részét alkotó szórványmagyarság támogatásának egy kiemelt napot szenteljenek, és ettől az évtől kezdve ezt a napot közösen, méltó keretek között ünnepeljék meg.

A magyar szórvány napján a főszereplők a szórványban élők, kultúrájuk, mindennapjaik bemutatása. Szórványon az olyan helyben – tehát nem migráció következtében – kisebbséggé vált, összefüggő területi kapcsolattal nem rendelkező kisebbséget értjük, amely idegen nyelvi környezetben él a Kárpát-medencében és Moldvában, és az asszimiláció következtében fokozatosan veszít tömbszerűségéből. A szórvány függ az adott település lélekszámától, iskolarendszerének és egyéb intézményrendszerének meglététől, fejlettségi szintjétől is.

A szórványban élők létszáma nehezen meghatározható: a Kárpát-medencében 200 ezer és 1 millió között ingadozik. A szórványosodási folyamat egyre gyorsul, a határon túli magyarsághoz tartozók közül egyre többen élnek így.

Az anyaország világos szórványstratégiájára van szükség, mert a szórványban élőknek az elsődleges problémát a nyelv, a kultúra megtartásának eszközei, a közintézményekben az anyanyelv használata jelenti. A magyarság megmaradásának biztosítása ott a legnehezebb, ezért akár területenként külön programokat kell alkotni, hogy megállítsák a szinte már megállíthatatlant. Ennek érdekében már 2011-ben megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának szórvány-diaszpóra munkacsoportja. Az anyaország jelentős összegekkel támogatja a szórványban élő magyarság védőbástyáinak számító magyar szervezeteket és intézményeket.

A magyar szórvány ünnepe 2013 óta már az egész Kárpát-medencére kiterjed.

November 1-je mindenszentek ünnepe, november 2-a a halottak napja a keresztény világban.

Mindenszentek (latinul: festum omnium sanctorum) a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestánsok az elhunytakról emlékeznek meg ilyenkor. A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való megemlékezéssé.

Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik, virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a “temetők nagy keresztjénél” ma is elimádkozzák mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket.

A keresztény világ ezen a napon azt ünnepli, amikor szenvedése el?tt Jézus felment Jeruzsálembe, hogy az ünnepi pászkavacsorát ott költse el tanítványaival. Az Olajfák hegyénél két tanítványát el?reküldte egy szamárcsikóért, amelyen még nem ült ember, majd ezen vonult be a városba. Az ujjongó nép tiszteletadásként pálmaágakkal integetett, innen a latin elnevezés: Dominica palmarum, avagy Dominica in palmis de Passione Domini, azaz pálmavasárnap az Úr szenvedésér?l.

sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. Az el?ttejáró és utána tóduló sokaság így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! (Mt 21, 8). Ennek nyomán került az ünnep szertartásai közé a pálmás, Európa északi tájain pedig a barkás körmenet.

A körmenet tehát jeruzsálemi eredet?, ahol a legutóbbi id?kig minden esztend?ben megismétl?dött a jeruzsálemi püspök személyében az Úr jelképes bevonulása a szent városba. A körmenet népe a falakon kívül gyülekezett. Itt történt a pálmaszentelés. A kapukat bezárták a menet el?tt, csak kés?bb nyitották meg. A püspök szamárháton vonult be, a kanonokok és hívek pedig ruhájukat terítették eléje.

A katolikus egyházban korábban a vasárnapi szentmiséket reggel vagy délel?tt tartották, mivel szombat éjfélt?l szentségi böjt volt érvényben. A virágvasárnapi szentmise evangéliuma a jeruzsálemi bevonulásról szólt. A barokk korban terjedt el, hogy délután – a nagyhétre való készületként – oratóriumokat, passiókat adtak el?.

A liturgikus reform nyomán ma már a nap bármely szakában lehet szentmisét tartani, így ez a két hagyomány összekapcsolódott a szentmisében. Ennek a következménye, hogy a virágvasárnapi szentmisében két evangéliumi szakasz, a jeruzsálemi bevonulás és a szenvedéstörténet is elhangzik. A változást követve az ünnep hivatalos neve is „Urunk szenvedésének vasárnapja” lett.

A körmenet is megváltozott: eredetileg valahol a templomon kívül találkoztak, majd a barkák megáldása után vonultak a templomba, jelképezve Jézus bevonulását. Hivatalosan ma is a templomon kívül kell kezdeni a körmenetet, de ez nem mindig van így

Azokban az országokban – mint hazánkban is -, ahol nincs pálma, a korán bimbózó f?zfa vesszejét, a barkát szentelik meg a katolikus templomokban. A barka beszerzésére az ünnep vigíliáján, azaz szombaton kerül sor, egyes településeken ez a harangozó feladata, máshol lányok, legények és gyerekek szedik. A virágvasárnapi szertartás a barkaszenteléssel kezd?dik, majd körmenettel folytatódik. A szentmisén ekkor olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót Máté evangéliumából. A megszentelt barkát a következ? év hamvazószerdája el?tt elégetik, ezzel hamvazza a pap a híveket.

A szentelt barkához számos hiedelem f?z?dik. A legelterjedtebb szerint, ha a templomból jövet lenyelnek bel?le egy-két szemet, az megvéd a hideglelést?l és a torokfájástól. Egyes helyeken úgy tartják, hogy a megszentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert akkor nyáron sok lesz a légy, ezért a padlásra, ablakba, házereszre akasztják. Elterjedt hiedelem, hogy égiháborúkor a barka megvéd a villámcsapás ellen.

Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget

Március 18. –  Sándor, március 19. – József, március 21. – Benedek

A népi id?jóslás szerint, ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha  nem, akkor hosszú, lucskos ?sz lesz. A zsák meleg a vágyakozást jelenti, hiszen József napján éppen nem sz?nik meg a szél, hanem ekkor fújnak a „böjti szelek”.

A népi megfigyelés külön elnevezéssel jelöli a nagyböjt id?szakában tapasztalható  folyamatos, er?s szélfúvást: ezek a böjti szelek. Hogyha sok böjti szél fúj, akkor száraz lesz a nyár, ha nem, akkor sok lesz a csapadék. Ha nem fúj szél, az sem jó, mert az gyenge termést jelez el?re.

Benedek napja a “hivatalos” tavaszkezdés, azaz a tavaszi napéjegyenl?ség napja.

A meleg meghozatalához egy legenda is f?z?dik

“A hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve elküldette Sándorral a meleget a földre. Sándor ment, mendegélt, de nagyon elfáradt a meleg súlya alatt.

Hiába törölgette a homlokát, lazította a ruháját, szomjas és fáradt maradt. Amint körülnézett, meglátott a Tejút mellett egy kocsmát. Hogy megpihenjen, ott lerakodott és iddogálni kezdett. Közben pillája elnehezülvén- ottfeledkezett. 

Szent Péter már megsokallta a földi embereknek a meleg utáni könyörgését, és Sándor után elküldte Jóskát, hogy keresse meg. Kereste, kereste, végre megtalálta az ivóban. A bor mellett azonban ? is elfeledkezett, hogy miért küldték. 

– Eriggy fiam, Benedek, aztán nézz utána, hol kujtorog a két lator! – indította útba a harmadikat is az öreg Péter. De biz, Benedek is úgy járt, mint a másik kett?, mert a Tejút melletti kocsmában igen jó bort mértek. 

Szent Péter csak várta, leste, mikor ér a földre a meleg. Lenézett az égb?l , de a jámbor vándorokat sehol sem látta. Nagyon megharagudott, és Mátyást küldte a földre, de most már korbácsot is nyomott a kezébe. Mátyás hamarosan rájuk akadt a kocsmában, mert már nagyon jókedvük volt, dalolásuk messzire elhallatszott. Bement hozzájuk. 

Amikor a három víg koma meglátta Mátyást ostorral a kezében, gyorsan szedték a sátorfájukat, és siettek a földre a zsák meleggel. Hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt.”

Ezért mondják rájuk az ismert regulát, Mátyást pedig ezért tisztelték meg a jégtör? névvel.

1848. március 15.

Felvirradt.

Március 15-ike volt 1848.

Tízedik évfordulója annak a nagy katasztrófának, mellyel a korszellem óriás keze a régi Budapestet a föld színér?l eltörölte a jeges árvízzel, hogy helyet csináljon az újan emelked? dics? f?város számára.

Másodszor követelte a korszellem azt a csodát, mely eltörölje a régi, korhadt Magyarországot s alapot teremtsen az új, az Európában számot vet?, szabad Magyarországnak.

1848. március 15-én robbant ki Pesten a radikális ifjúság által vezetett forradalom, nyitányát adva Magyarország másfél éves szabadságküzdelmének.

A Párizsból induló forradalmi hullám két nap alatt jutott el Bécsb?l a magyarság szellemi életének központjába, a pesti megmozdulás f? szervez?i fiatal értelmiségiek (pl. Pet?fi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór) voltak. Pet?fi naplója szerint a Pilvax kávéházban született meg a forradalom „akcióterve”: a szervez?k el?ször a tanuló ifjúságot szólították magukhoz az Egyetem téren, aztán lefoglalták Landerer Lajos nyomdáját. Innen került ki a követeléseiket összegz? Tizenkét pont és Pet?fi forradalmi hangvétel? verse, a Nemzeti dal, mely írások máig szimbolizálják március 15-ét.

Röplapok segítségével délután 3 órára a Nemzeti Múzeum kertjébe gy?lést hirdettek, ahol állítólag tízezer polgár volt már jelen. Fontos megemlíteni, hogy a közhiedelemmel ellentétben Pet?fi nem szavalta el versét a Nemzeti Múzeum lépcs?jén, bár az kétségkívül számos helyen elhangzott. A Múzeum-kertb?l a tömeg a Városházára, majd Budára, a Helytartótanácshoz vonult, hogy kiszabadítsa börtönéb?l Táncsics Mihályt. A Nemzeti Színházban este a nép kívánságára Katona József darabját, a Bánk bánt t?zték m?sorra, ezt azonban valószín?leg félbeszakította a betóduló forradalmi tömeg. Más városokkal ellentétben Pesten nem próbálták fegyveres er?vel feloszlatni a tüntetéseket, a forradalom vérontás nélkül zajlott.

A március 15-i eseményekre legnagyobb hatással Kossuth Lajos március 3-i országgy?lési beszéde bírt, melynek reformkövetelései, igaz, jóval radikálisabb formában, a Tizenkét pontban jelentek meg. A bécsi események csak bátorítást adtak a Pilvaxban naponta összegy?l? értelmiségi körnek, mely a kedvez?tlen id?járás ellenére eredménnyel szervezkedett (március 15-én vásárt is tartottak Pesten, ami hozzájárult a tüntetés sikeréhez). A pesti forradalom hatással volt a pozsonyi rendi országgy?lésre is, dönt? gy?zelemre segítve a reformok pártján állókat.

V. Ferdinánd és a bécsi udvar a pesti eseményeket követ?en nem merte visszautasítani a beadott feliratot, kinevezte gróf Batthyány Lajost miniszterelnöknek, aki március 23-án megalakította az els? felel?s ministeriumot (kormányt). A pesti forradalomnak is köszönhet? az áprilisi törvények megszületése (április 11.), amelyek eltörölték az elavult, rendiségen alapuló politikai rendszert és lehet?séget biztosítottak a polgári fejl?désre egy majdnem teljesen önálló Magyarország számára.

Megjött az id?,
Mit láta profétai lelkem el?re,
S még több, ami j?,
Mit még ad az isten, a nemzetek ?re…

Március 15-ét joggal tartjuk legnagyobb nemzeti ünnepünknek, mely nap minden korban a magyar szabadság szimbóluma maradt.

Szendrey Júlia 18 évesen ismerkedett  meg a  Pet?fivel, egy évvel kés?bb már házasok, s pont 1848 december 15-én születik gyermekük, március 15-e után éppen 9 hónapra.

Júlia a naplójában szenvedélyesnek és boldognak írja le a házasságukat, melynek Pet?fi halála vetett  igen hamar véget. Két évet tartott. Arra sem volt idejük, hogy egymásra unjanak!

1848 március 14-ér?l naplójában így írt a költ?: Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt, bátor, lelkesít?, imádott kis feleségemmel, ki mindig buzdítólag áll gondolataim, terveim el?tt, mint a hadsereg el?tt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni, mert az határozottal állt el?ttünk, hogy tenni kell és mindjárt holnap… hátha holnapután már kés? lesz!

Júlia – aki éppúgy élete csúcspontjának tekintette a márciusi forradalmat, mint Pet?fi – 14-én éjjel a francia mintára kokárdát készített férjének, magának pedig nemzeti szín? f?köt?t. Saját szellemi terméke, hogy a fejfed? helyett a kokárdát a szív fölé helyezte. Március 15-én este már mindenki ezt hordta, s azóta is így ünnepeljük március 15-ét.

A n?k iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi n?napot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. A n?nap eredetileg a mai virágos, kedvesked?s megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredet?, harcos, a n?k egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt: 1857-ben New Yorkban negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásn? lépett sztrájkba a béregyenl?ségért és a munkaid? csökkentésért. Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte, a n?k elleni er?szak, a n?ket ér? családon belüli er?szak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a n?k ellen elkövetett er?szak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak.

Weöres Sándor: A n?

A n?: tet?t?l talpig élet.

A férfi: nagykép? kísértet.

A n?é: mind, mely él? és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderr?l egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha n?k szeméb?l rá élet sugárzik.
A n?: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
? lágy sóvárgás, helyzeti er?,
oly férfit vár, kit?l mozgásba j?.
Alakja, b?re hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, b?ven osztogatva;
de hogyha bárki kétked?en fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek b?vkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ? köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
? úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind ?néki fátyla;
és végs?, királyn?i díszruhája
a meztelenség.

Ma van a magyar kultúra napja, melyet minden évben január 22-én tartanak.

El?ször 1989. január 22-én tartották meg a magyar kultúra napját, és azóta minden évben sor kerül rá ezen a napon. Mára több hagyomány is csatlakozott hozzá, ilyenkor országszerte számos kulturális és m?vészeti rendezvényt tartanak, valamint e naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, 1933 óta pedig az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat is.

“Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk er?sítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéz? tárgyi és szellemi értékeinket”