HAMVAZÓSZERDA a nagyböjt els? napja. Id?pontja Húsvét el?tt hat-héttel van.
Ezen a napon kezd?dik a Húsvét el?tti 40 napos böjt, a Szent Negyvennap (a Nagyböjt). Mivel a régi böjti gyakorlat a Nagyböjt idején teljes hústilalmat írt el? a híveknek, ezért a Hamvazószerda el?tti keddet a népnyelv Húshagyókedd-nek, a Feltámadás ünnepét pedig Húsvét-nak (= húsnak ismételt vétele) nevezte el. Ma a szigorú böjt csak Hamvazószerdán és Nagypénteken kötelez?.
Ezen a napon és a rákövetkez? vasárnapon a hívek homlokát az el?z? év virágvasárnapján szentelt barka hamujával hintik meg (vagy kis kereszt alakú hamujellel jelölik meg). A hamvazó pap közben figyelmeztet: ?Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!?. A hamu az elmúlás természetes jelképe
A nagyböjt a b?nbocsánat szentségéhez járulás ideje. Régen ekkor kezd?dött a hittanulók felkészítése a keresztségre és a hívek általános b?nbánati ideje.
Karnevál herceg farsangi diadalmenete hamvazószerdára virradóan halottasmenetté változik. Európában általános szokás (volt), hogy a farsangot jelképez? alakot: óriás papírmasé bábut, medvemaszkát, vessz?b?l, szalmából, rongyból formált torz képmást megjátszott jajveszékelés közben kivégzik, többnyire hatalmas máglyán elégetik, maradványait pedig eltemetik.
A szokásnak farsangtemetés, téltemetés, télkihordás a neve.
Nem lehetetlen, hogy a régi id?kben a jelképes bábu helyett eleven embert égettek meg, aki a telet személyesítette meg. Julius Caesar a gall háborúról írt kommentárjaiban beszámol arról, hogy a kelták emberek tömegét áldozták fel ünnepeiken (így a februári Imbolc alkalmával is). Egy vessz?b?l font óriás alakba zárták ?ket, amit aztán felgyújtottak. Többen állítják, hogy a rítusba be nem avatott Caesart elragadta a fantáziája, s hogy a t?zre vetett áldozatok tisztulást keres?k voltak, akik egy földalatti járaton távoztak, miel?tt a „tisztító t?z” az életüket fenyegette volna. A t?zr?l, füstr?l valóban azt tartották régen, hogy a b?nt?l, betegségt?l megtisztítja az embert. A középkori Nyugat-Európában a fentebb leírt módhoz hasonlóan „fert?tlenítették” a tél utóján a falvak, városok határában lév? lepratelepek lakóit. Annyi bizonyos, hogy a máglyahalált halt farsangherceg a kelták elégetett vessz?óriásának egyenes ágú leszármazottja, s hogy a karneváli rítusban mind a halál (a telet jelképez? bábué), mind a megtisztulás mozzanata (a „gyászolóké”) jelen van.
