Annak ellenére, hogy a faluban öt péküzlet is sütötte a kenyeret, a Loboda, Lampert, a két Vince meg a Kollár, a paraszt asszonyok egyike sem dobta el a szakajtót, meg a süt?lapátot. Mindig a kedd este volt az el?készületi id? a másnapi kenyérsütéshez. Amire a sárgás fehér kenyérliszt szakajtóba került a pontos mérce szerint, a kovász már ázott a langyos vízben, a krumpli meg éppen megf?tt a krasztóban. Krumpli akkor került a tésztába, amikor b?ven termett, mert ett?l jobb íze lett a kenyérnek. A liszt közepébe belekerült az összetört f?tt krumpli, a kovász, egy csipetnyi só meg a langyos víz és megkezd?dött a dagasztás. Jó fél óra múlva a háziasszony ráteszi a körösztfát a szakajtóra, ami lécb?l H bet? alakra készült és tartja a konyharuhát, amivel letakarja a kidagasztott tésztát éjjelre, nehogy a feldagadó tésztára érjen.
Reggel az els? dolog megnézni, jól feldagadt-e a tészta. De meg ám! A jól ismert recept szerint nem lehet hiba, csak ha elromlott a kovász, vagy megfázott a tészta, de erre gondja van a háziasszonynak, hisz egész heti kenyértészta veszne kárba.
A hamutól kitisztított kemencét négy kéve kukoricaszárral és négy kéve szöll?r?zsével kell bemelegíteni. A parazsat oldalra tolva mehet be a süt?lapátra elkészített lepénytészta, amíg a kisebb nagyobb használaton kívül lév? lábasokban dagad a kenyértészta.
Kenyérsütéskor a reggeli libazsírral megkent lepény sózva paprikázva. A kemence ajtaját ügyesen kell becsukni, hogy a h? ne szökjön el és a kenyerek jól átsülve, kerüljenek ki a kemencéb?l. A jól sikerült sütéskor minden kenyéren a kiforrt cipó a gyerekek kedvence volt, ami forrón is nagyon ízletes volt. A kenyerek g?zölve, megbarnulva kerültek ki a kemencéb?l. A megáztatott kenyérruhával megtörölve a hamu pörnyét?l, felséges illatot árasztott.
Ma már se szakajtója, se süt?lapátja nincs a háziasszonynak, a kemencét is csak az id?sek emlegetik még. A reggeli kötelezettségük elmenni kenyérért.