BÁLINT-NAP – VALENTIN-NAP
FEBRUÁR 14.
Szent Bálint (Valentin, vagy Valentinus) a szerelmesek,
a lelkibetegek és az epilepsziával él?k véd?szentje.
Szent Bálint (Valentin, vagy Valentinus) a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával él?k véd?szentje. Világszerte, de f?leg az angolszász országokban Bálint napján (február 14-én) tartják a Bálint-nap (angolul Valentine’s Day) ünnepét, amely Magyarországon az angol nyelv? elnevezés közvetlen átvétele miatt sokak számára mint Valentin-nap vált ismertté és népszer?vé az 1990-es évekt?l kezd?d?en. Ezen az ünnepen (amelynek vallási eredete az idegen elnevezés elterjedése miatt Magyarországon elhomályosult) a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket.
Az ókorból ered? ünnepet a keresztények február 14-én ünneplik, ami pontosan egy nappal az ókori Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe el?tti nap. A rómaiak az ünnepet Lupercus és Faunus isteneken kívül az ókori Rómát alapító legendás testvérpár, Romulus és Remus tiszteletére tartották meg. A pogány ünnep központjában az a Lupercal nev? barlang állt, ahol a monda szerint egy farkas a városalapító két fiúcskát szoptatta.
A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok véd?szentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentr?l elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint miel?tt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtön?re vak leányának visszaadta a látását. Miel?tt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek. A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerez? eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi v?legénynek a megérkezése az égi esküv?re. A római-katolikus naptárnak (Calendarium Romanum Generale) az 1970-es évi reformjakor e szent és emléknapja az el?írt egyházi liturgiából elt?nt, hogy helyet adjon a történelmileg bizonyítható szaloniki születés? szent testvérpár, Konstantin-Cirill († Róma, 869. február 14.) és Szent Metód liturgikus ünnepének.[1]
