Kenyérsütés 1964

   Akkor, amikor a kenyérgabona 10-12 métert termett holdanként, sokkal nagyobb becsülete volt a paraszt embernek is. A gazdák mindegyike megtermelte családjának az évi kenyérnek, kalácsnak valót. A cséplés után a frissen felmázolt padláson várta sorsát a búza, amíg a Dunán horgonyzó vízimalom szép fehér liszté nem őrölte. A liszt ez után az éléskamrában egy nagyméretű lisztes ládában és zsákokban őrizve kitartott a következő aratásig.

 

        Annak ellenére, hogy a faluban öt péküzlet is sütötte a kenyeret, a Loboda, Lampert, a két Vince meg a Kollár, a paraszt asszonyok egyike sem dobta el a szakajtót, meg a sütőlapátot. Mindig a kedd este volt az előkészületi idő a másnapi kenyérsütéshez. Amire a sárgás fehér kenyérliszt szakajtóba került a pontos mérce szerint, a kovász már ázott a langyos vízben, a krumpli meg éppen megfőtt a krasztóban. Krumpli akkor került a tésztába, amikor bőven termett, mert ettől jobb íze lett a kenyérnek. A liszt közepébe belekerült az összetört főtt krumpli, a kovász, egy csipetnyi só meg a langyos víz és megkezdődött a dagasztás. Jó fél óra múlva a háziasszony ráteszi a körösztfát a szakajtóra, ami lécből H betű alakra készült és tartja a konyharuhát, amivel letakarja a kidagasztott tésztát éjjelre, nehogy a feldagadó tésztára érjen.

 

         Reggel az első dolog megnézni, jól feldagadt-e a tészta. De meg ám! A jól ismert recept szerint nem lehet hiba, csak ha elromlott a kovász, vagy megfázott a tészta, de erre gondja van a háziasszonynak, hisz egész heti kenyértészta veszne kárba.

 

A hamutól kitisztított kemencét négy kéve kukoricaszárral és négy kéve szöllőrőzsével kell bemelegíteni. A parazsat oldalra tolva mehet be a sütőlapátra elkészített lepénytészta, amíg a kisebb nagyobb használaton kívül lévő lábasokban dagad a kenyértészta.

 

         Kenyérsütéskor a reggeli libazsírral megkent lepény sózva paprikázva. A kemence ajtaját ügyesen kell becsukni, hogy a hő ne szökjön el és a kenyerek jól átsülve, kerüljenek ki a kemencéből. A jól sikerült sütéskor minden kenyéren a kiforrt cipó a gyerekek kedvence volt, ami forrón is nagyon ízletes volt. A kenyerek gőzölve, megbarnulva kerültek ki a kemencéből. A megáztatott kenyérruhával megtörölve a hamu pörnyétől, felséges illatot árasztott.

 

           Ma már se szakajtója, se sütőlapátja nincs a háziasszonynak, a kemencét is csak az idősek emlegetik még. A reggeli kötelezettségük elmenni kenyérért.