Farsangi bál Gomboson (1977)

Abban az időben a falu ifjúsági szervezete a SZISZ már a januári évi programjában meghozta a “Farsangi bál” szervezésére első lépéseit:

 

A vezetőség megválasztotta a négytagú szervező bizottságot, akik felelősek voltak a program elkészítésében. Akkor az Ifjúsági szervezetnek 120 bejegyzett tagsági lappal rendelkező tagja volt, a vezetőség 9 tagból állt, a bizottságban 2, a másik 2 tag a tagságból lett megválasztva. Két héttel a Farsangi műsortervezet elfogadásával díszes plakátokon hirdettük a rendezvénysorozat időpontjait valahogy így:

 

A gombosi Ifjúsági szervezet FARSANGI BÁLT szervez a Kultúrotthonban. Program: 15 órai kezdettel maszkák felvonulása az otthon elől (zenekísérettel, tuskóhúzás). 18 órakor Maszkák díjazása. 19 órai kezdettel Farsangi bál gazdag tombolával, zárkával, az otthon tánctermében a JUNIOR ifjúsági zenekar kíséretében.

Belépődíj 30 dinár. Mindenkinek jó szórakozást kíván az Ifjúsági szervezet Vezetősége.

El lehet képzelni azt a sürgés-forgást, ami az előkészületeket illette: A délutáni felvonulásra, ami 9 maszkba öltözött fiatalból állt, (néhány belőlük: Én magam – BOHÓC, Hajnal Ancsa- MAKIMAJOM, Rumi Misi- HALÁL, Nemes Kati-BOHÓC stb.) 3 tagú zenekar: (Pásti Lajos, Pásti Jóska, Pásti Imre), 3 “Agglegény”-Kemény Karcsi, Hajnal Árpád, Pallos Robi, akik a tuskót kisérték, ugyanis a tuskót a traktoros pótkocsi után kötöttük kötéllel.

Én a Vladimirec traktort vezettem, a maszkák és a zenekar a pótkocsin nótázva, a legények a tuskó után kullogva egy tucat fiatal kíséretében nagy csindarattával meneteltünk a falu főutcáin. Az út mellett a nézők jól szórakoztak bohóckodásainkon. A résztvevők, a felvonulásban, ingyen belépőt a bálra és 2 ingyen italt kaptak. A dijjazottak kis ajándék mellett hasonlóan lettek jutalmazva. Egy másik csoport már a teremben szorgoskodott a rendezéssel. Mindig helyprobléma volt. Az asztalok már jó előre foglaltak voltak. A hosszú oldalon két padsor volt a “Gardemamáknak” akik a lányokat kísérték a bálba, ebből sem volt soha elég. Bálok alkalmával a Bence Bori néni, aki a vendéglős volt az otthonban, mindig szponzorált egy láda sört a tombolára.

Amikor megtelt a terem, a zenekar belezendített. Az első nóta mindig keringő volt, ugyanis a legények “lóhalállal” léptek ki a mamák előtt ülő lányokat felkérni, mert aki nem volt ügyes annak nem jutott, és a bál befejező NŐVÁLASZ-kor nem táncolhatott. (Ez pedig szégyen volt.) Valójában egész este így ment a felkérés a táncra, Az mindig nagy legény volt, akinek sikerült elkaparintani a “MENŐBB” lányokat. Ebből adódhattak általában a szüneti pofozkodások a legények között, aztán megittak egy italt a bárpultnál és ment minden tovább a saját módján.

A zárkába zárást az előre beszervezett csőszök- csőszlányok intézték. Általában a legények záratták be a lányokat, a táncpartner pedig igyekezett gyorsan kiváltani még a nóta végéig. Mindennek ára volt. A bezárás 10 dinár, a kiváltás 20 dinár. A pénztáros pedig csak gyűjtötte a bevételt az ifjúság kasszájába. A tombolára az üzletekbe mentünk kérni-venni mindenféle apróságot, volt néhány tekintélyes ajándék is. Minden feladatért külön bizottság felelt. Így egy rendezvényen 15-20 fiatal volt szolgálatban.

A NŐVÁLASZ után kiürült a terem, maradtak néhányan, akiknek nem akadt hazakísérendő lány.

A legények jó húsz lépéssel a mamák előtt még hazakísérték a lányokat, ki maradt-ki igyekezett visszaérni, amíg a zenekar nem pakolt össze és még egy ital mellett elhúzatni a nótájukat.

De jót is szórakoztunk! S. Feri.