Gyertyaszentelő Boldogasszony

február 2.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe Mária tisztulásának napja – görögül hypapanté, vagyis találkozás. Arra emlékezünk, amikor Szűz Mária, negyven nappal Jézus születését követően, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása.

Negyven nappal Jézus születése után, a mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor a jeruzsálemi templomban jelen volt az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása.

A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték.

E naphoz időjárás- és termésjósló hiedelmek is kapcsolódnak. Közismert hiedelem szerint, ha gyertyaszentelőkor jó idő van, a medve a napsütésben meglátja az árnyékát, és megijedvén visszabújik barlangjába, elnyúlik a tél; de ha nem, korai tavaszra számíthatunk. Claude Gaignebet feltevése szerint ez a babona a naptárrendszer félreértéséből született – írja Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumban: a francia tudós szerint a medvének éjjel kellene megnéznie az árnyékát, kiderítendő, telihold van-e, vagy sem. Az időjóslásnak, legalábbis naptári vonatkozásban, csak így van értelme. Ha ugyanis gyertyaszentelőkor telihold van, messze esik a húsvét; ha azonban, újhold lévén, az orráig sem lát a mackó, hamarost itt van, a csillagászati tavasz beköszöntekor. Őseink a medvében a legfőbb a vegetációs ciklus, illetve a holdváltozások urát tisztelték; téli álmából való február eleji ébredése, valamint azt, hogy ekkor hozza világra bocsait, a természet föltámadásának, a tavasz eljövetelének jelképévé vált. A medvekultusz európai nyomai a jégkorszak elejéig követhetők a múltban – tudhatjuk meg a Jelkép-kalendáriumból.

 

2017.január 25. PÁLFORDULÁS

  1. 01. 25.

PÁLFORDULÁS NAPJA

A keresztény egyház Pál apostol megtérése napját ünnepli január 25-én, a magyar gazdák régen inkább azt akarták megtudni, hogy milyen termésre számíthatnak.  


Pál fordulása, amikor is a keresztényeket üldöző Saulból Paul lett, az Újszövetség történetei között is szerepel a középkori kódexekben. A magyar hagyomány azonban nem erre, hanem egy ősi ünnepre emlékezhet mind a mai napig, amely alkalmas a következő hetek vagy hónapok időjárását előre jelezni. Nagyon valószínű, hogy a keresztény egyház ezt, mint a többi ünnepet kereszténnyé tette és az álláspontját megváltoztató Pált ünnepeltette híveivel.

             Ősi ünnepünk

            Ha Pál fordul köddel, emberhalál, döggel!            

(tavasszal sokan megbetegednek, meghalnak,

Pálforduló – tél közepe, megyünk ki a télből, Saulból Pál lett)

A mai nap időjárásából a magyar gazdák az idei évi termésre és a gazdasági élet kilátásaira következtetnek, a népi tapasztalat szerint ugyanis ez a nap volt a legalkalmasabb a tavaszba forduló tél jelenségeinek megfigyeléseire. Ez a szokás már a középkor évszázadaiban is ismert volt, az első korai feljegyzések a korai misekönyvekben is megtalálhatók. Általános vélekedés a Kárpát-medencei magyarok számára, hogyha Pál napján szép idő van, akkor jó termésre lehet számítani, ha köd száll le, akkor az a jószág pusztulását hozza és a termés is silány lesz. Ha eső vagy hó esik aznap, akkor nem lesz mit betakarítani. A szelekből pedig háború eljövetelére következtettek a régi öregek. Egy szentesi rigmus a következőképen szól: „hogyha szeles pálfordulás, akkor lészen hadakozás.” A csanádapácaiak úgy vélték, hogyha ma derült az idő, akkor még annyi hideg napra lehet számítani, amennyi az esztendőből már eltelt, vagyis hamarosan beköszönt a tavasz. Volt olyan hely, ahol a széljárásból próbáltak következtetni arra, hogy mennyi hideg nap van még hátra. Ott a molnárok úgy tudták, hogyha a szél Pál napján alulról fúj, akkor még hosszú tél van hátra.

 

Vince napja, amikor sok bort kell inni

Január 22. igazán jeles nap, mert a néphagyományok szerint Vince napján sok bort kell inni, hogy bőséges legyen a termés. A gazdák a szőlészek védőszentjének napjából jósolták meg, hogy milyen lesz az időjárás a közelgő tavasz során, és az év további részében: szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben rossz bor- és kukoricatermés várható.

Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma szerint Vince hispániai vértanú volt, akit 304-ben gyötörtek halálra válogatott kínzásokkal. A Legenda Aureában fennmaradt történetből kiderül, hogy Szent Valér püspök diákonusa volt, aki az imádságnak és a szemlélődésnek szentelte életét. Mivel ékesebben szólt a püspöknél, Szent Valér rábízta az ige hirdetését. Dacianus helytartó parancsára Valenciába vitték, ahol börtönbe vetették őket, mert a „császárok törvényei ellen cselekedtek”. Ám a börtönben hiába kínozták és éheztették őket, nem törtek meg, és nem tagadták meg hitüket.

 

A szőlősgazdák a Vince-nap időjárásából és a metszett “vincevesszők” állapotából jósolták a szüret gazdagságát. Ezt egyes vidékeken úgy tették, hogy a vesszőket üvegbe állították, és várták, hogy kihajtson. Ha sok rügy hajt ki, akkor bőségesen lesz bor, ha nem, akkor szomjazás várható. Másutt a várható kukoricatermés hosszára az ereszen lógó jégcsapok hosszából következtettek.

Ugyanakkor abban is hittek, ha Vince neve napján olvad, jó lesz a szőlőtermés, de olyan hiedelemmel is találkozhatunk, ha január 22-én esik az eső, sok bor lesz. A hagyományt több versike, rigmus is őrzi, melyek közül talán ez a legismertebb: „Fényes Vince, tele pince./ Ködös Vince, üres pince./ Ha fénylik Vince, megtelik a pince./ Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod.” A legelterjedtebb vélekedés szerint sok bort kell innunk Vince-napkor, ha azt akarjuk, hogy jó szőlőtermés legyen.

Szilveszter története

A Szilveszter története
Az a nap, amelyen a nyugati világ elbúcsúzik az óévtől, I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetõjének és 335-ben, éppen december 31-én hunyt el Rómában. Az ünnep a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott. Volt idő, mikor december 24-én ünnepelték, de előfordult, hogy előrecsúszott vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ára, és csak néhány évszázada, 1691-ben XII. Ince pápai döntésével rögzült január elsejére.

A régi magyar babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. Tehát hagyj ételt a hűtőben, meg a kamrában. (Ahányan megrohamozták a nagyáruházakat az idén is, ebben remélhetőleg nem lesz hiba!)

Ma nem szabad baromfihúst enni, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket.

A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken – ezek szerint Budapesten, vagy Szegeden is – szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.

A boldogságot és az életet többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Minél gazdagabb, bővebben adagolt a töltelék a rétesben, annál bővebben méri a boldogságot az ég az új esztendőben.

Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.

Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint “elszáll a tehén haszna”, ám ha nincs tehetnünk, akkor is “elszáll a hasznunk”. (Ezen a napon nem jó sem kölcsönadni, sem kölcsönvenni semmit.)

Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó vagy legény, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment, vagy megnősült a következő esztendőben.

Újév köszöntő

Bort, búzát és békességet!

Bort, búzát és békességet,
És a Magyarföldnek Szenteltséget!
Az újesztendő újat hozzon,
És minden zsivány takarodjon!

S öröm legyen a lelkedben,
Majd Áldjon meg az Öreg Östen;
És bármerre jutsz a világban,
Te gondolj mindig a hazádra!

És térjél vissza, mint a fecskék,
Hogy fészket építs, mint az Ősök tették;
S ne menj többé mert ez a hazád,
És itt boldogulj, hol nyugszik apád!

HUSVÉT

FELTÁMADÁS

 

Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;

És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? (Ján 11,25-26)

Húsvétkor minden újjászületett keresztény ezt ünnepli. Vagyis azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus,

aki maga a Feltámadás és az Élet, VALÓBAN feltámadott! És ígérete szerint azok, aki hisznek Őbenne, szintén élnek örökkön örökké.

Előtte persze – hacsak az Úr előbb vissza nem jön, és el nem ragadtatunk a felhőkön át elébe -, a földbe vetett maghoz hasonlóan, el(meg) kell halni.

Számunkra azonban, akik már újjászülettünk víz és Szent Szellem által, a halál fogalma nem létezik. Hiszen „csupán” annyi történik, hogy Jézushoz hasonlóan átmegyünk e világból az Atyához. (Ján 13,1) Átköltözünk, ahogy az Ige mondja.

Ehhez előbb letesszük a földi sátorházunkat, vagyis a testünket, amely ha „elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.” (2Kor 5:1)

S mivel bízunk Istenben és az Ő ígéreteiben, ezért „szeretnénk inkább kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. (2Kor 5:8-9)

Nemcsak hogy nem félünk a haláltól, mert számunkra már legyőzetett, hanem eredményesen küzdhetünk ellene – nem kell, hogy idő előtt elmenjünk, és másokat is megmenthetünk ettől. Sőt, kérjük, és meg is köszönjük, a 91.Zsoltár verseivel:

Isten hosszú élettel elégít meg, és megmutatja az Ő szabadítását! Ha Krisztusban vagy, már nem test szerint élsz, hanem szellem szerint. Nem az érzékek, érzelmek, saját akaratod, gondolataid vezetnek, hanem ISTEN IGÉJE.

Éppen ezért már ezt a földi élet pályát is győztesen futhatod. Ha éppen beteg vagy – tudod, hogy meggyógyultál Krisztus sebeiben, mert ez MEG VAN ÍRVA. Ha valami készül megkötözni, vagy már csapdába is estél

– tudod, hogy VAN SZABADÍTÓ, aki a madarász tőréből megszabadít. És akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad! Ha pénzügyi nehézségekkel küzdesz, tudod, hogy Jézus szegénnyé lett, hogy te az Ő szegénysége által meggazdagodj. És egyáltalán – minden szellemi áldással meg vagy áldva a mennyből.

És ezek alapján élsz, gondolkozol és cselekszel – mert MEG VAN ÍRVA! S ha végül elérkezett az Istentől kapott hosszú élete végéhez, a hívő embernek nem kell megbetegednie ahhoz, hogy elköltözzön! Nincs rászorulva kórházra, szenvedésre, megalázó, kiszolgáltatott helyzetekre.

Bevégezve a szolgálatot, a feladatot, amit Isten az emberre bízott, megtörténhet ez olyan spontán módon, ahogy sok Isten embere is tette: egyszerűen elalszik. Összefoglalva tehát: Jézus Krisztus legyőzte, megsemmisítette a halált – a szellemi,

a VÉGLEGES halált, amely miatt nyugtalan és retteg minden ember egész életében. De akik újjászülettek Krisztusban, már nem halnak meg! Ehhez már semmit sem lehet hozzátenni, ez elvégzett dolog. S mi van a fizikai halállal?

Ez már nem ad okot a félelemre, mert tudjuk hová megyünk. Miért is félnénk? Hiszen a fizikai halál, a test letevése “csupán” annyit jelent, mint amikor sátort bontasz. S tudod, hogy valahol máshol újra felvered.

Számunkra tehát, akik már feltámadtunk a Krisztussal (szellemünkben), a halál nem kárhozat, nem megsemmisülés, nem a nihil, és nem is felolvadás valamiféle „közösben”. Hanem elköltözés a mennyei hajlékba. Tovább élni odaát a feltámadott Krisztussal, a mi Urunkkal – örökké.

Érdemes hát megharcolni a hit szép harcát, és végig futni a pályát – egészen a célig. (Arról a hitről is olvashatsz, amely bevisz a célba, Megalkuvás nélküli hit címmel.) Ha még a halál fogságában vagy, mert még nem találkoztál az Élet Fejedelmével – aki egyedül képes neked örökéletet adni, ha befogadod Őt a szívedbe – itt van rá lehetőséged azáltal, hogy elmondasz egy imát, amit a lap közepet áján találsz.

Igék: Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. (Máté 27:64) Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt vala az Úr. (Máté 28:6)

És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek. (Máté 28:7)

Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt, (Luk 24:6) Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak! (Luk 24:34) Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ő vele, minekutána feltámadott halottaiból. (Apcs 10:41)

Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, (Róm 6:9) Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. (1Kor 15:20)

Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. (1Thess 4:14)

Reménységem lévén az Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak. (Apcs 24:15) Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. (1Kor 15:21)

Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; (1Kor 15:42)

Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, (1Pét 1:3)

 

Március 15.

MÁRCIUS 15.

 

 

Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.

Történelmi előzmények Az 1848 március 15.-én kitört forradalom és szabadságharc nem volt előzmény nélküli.

Abban az időben a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság együttesen alkotta az Osztrák- Magyar Monarchiát.

Közös uralkodója volt a két országnak, aki a Habsburg-házból került ki. Bár volt magyar Országgyűlés, ennek nyelve először a latin, majd a német lett. A magyar rendek törekedtek az önállóságra, próbáltak engedményeket elérni az uralkodónál, kevés sikerrel. Egymásba értek a háborúk, amit a magyar társadalom minden rétege megszenvedett. Az uralkodók is érezték ennek a helyzetnek a visszáságait, ezért engedményeket tettek: Mária Terézia bevezette a Ratio Educationis-t, (az oktatás rendszere), ami egységesítette a középfokú oktatást, így minden 7-13 éves gyermeknek iskolába kellett járnia. II. József – akit a magyarok “kalapos királynak hívtak”, mert nem koronáztatta magyar királlyá magát -, könnyített a jobbágyok helyzetén, csökkentette adóterheiket. 1789-ben kitört a francia forradalom, ennek eszméje hatással volt a magyar értelmiségre is, egyre erősebbé vált az uralkodó iránti gyűlölet. Ezt növelte, hogy a háborúk miatt II. József a magyar nemességet is meg akarta adóztatni, így már a király trónfosztásáról is tárgyaltak a magyar nemesek. Amikor Franciaország hadat üzent a Habsburg Birodalomnak, az akkori király, I. Ferenc hadisegély nyújtására kötelezte a magyarokat, embert és pénzt követelt. 1805-ben a háború elérte hazánk területét, a franciák átlépték a határt. Napóleon 1809 májusában felszólította a magyar nemességet, hogy szakadjanak el a Habsburg Háztól és támogassák Franciaországot. Ezt a nemesek nem tették meg, mivel féltek attól, hogy elveszítik kiváltságaikat. 1815-ben Waterloo-nál Napóleon vereséget szenvedett, ezzel véget ért a háború, ezzel a magyar termékek iránti kereslet is csökkent, a pénz is értékét vesztette. 1825-ben összeült az Országgyűlés, ahol a magyar nyelv használatának ügye volt a központi kérdés. Ekkor született döntés a Magyar Tudományos Akadémia felállításáról, amihez gróf Széchenyi István egy éves jövedelmét ajánlotta fel. 1830-ban jelent meg Széchenyi Hitel című műve, amiben Magyarország gazdasági és társadalmi átalakulásának programját fogalmazta meg. 1832-ben Kossuth Lajos megjelentette az Országgyűlési Tudósítások című lapot, amelyből értesülhetett az ország népe a tanácstermekben folyó vitákról. Az egyre erősödő reformmozgalmat az uralkodó -ekkor már V. Ferdinánd – és környezete nem nézte jó szemmel, ezért sok magyar vezetőt börtönbe záratott. A reformmozgalom erősödését azonban nem tudta megakadályozni. 1847 nyarán megalakult az ellenzéki Párt, aminek elnöke gróf Batthyány Lajos lett. Programjukat az ellenzéki nyilatkozatot, Deák Ferenc fogalmazta meg. Követelték a Parlamentnek felelős magyar kormány létrehozását, a sajtószabadságot, az egyesülési és gyülekezési szabadságot, Erdély Magyarországhoz csatolását, a közteherviselés bevezetését, a törvény előtti egyenlőség bevezetését valamint, hogy a nép is képviseltethesse magát a törvényhozásban és a helyhatósági választásokon. AZ Ellenzéki Nyilatkozat a márciusi forradalom programjává vált. Franciaországban 1848 februárjában, Bécsben 1848 március 13.-án kitört a forradalom. Mi történt 1848 március 15.-én? A bécsi forradalom híre ösztönző hatással volt a magyar radikális ifjakra is. 15.-én a Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig néhányan indultak el Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét a Nemzeti Dal-t. Délután naggyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot és Petőfi is elszavalta költeményét. Ezután a Várba vonultak, hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Ez teljes mértékben sikerült, így vér nélkül győzött a forradalom. Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották.

https://picasaweb.google.com/110843027550610154324/2016Marcius15KamanVilmosFotoi?authuser=0&feat=directlink

Február 14 Bálintnap

BÁLINT-NAP – VALENTIN-NAP

FEBRUÁR 14.

Szent Bálint (Valentin, vagy Valentinus) a szerelmesek,

a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje.

 

Szent Bálint (Valentin, vagy Valentinus) a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje. Világszerte, de főleg az angolszász országokban Bálint napján (február 14-én) tartják a Bálint-nap (angolul Valentine’s Day) ünnepét, amely Magyarországon az angol nyelvű elnevezés közvetlen átvétele miatt sokak számára mint Valentin-nap vált ismertté és népszerűvé az 1990-es évektől kezdődően. Ezen az ünnepen (amelynek vallási eredete az idegen elnevezés elterjedése miatt Magyarországon elhomályosult) a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket.

 

Az ókorból eredő ünnepet a keresztények február 14-én ünneplik, ami pontosan egy nappal az ókori Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe előtti nap. A rómaiak az ünnepet Lupercus és Faunus isteneken kívül az ókori Rómát alapító legendás testvérpár, Romulus és Remus tiszteletére tartották meg. A pogány ünnep központjában az a Lupercal nevű barlang állt, ahol a monda szerint egy farkas a városalapító két fiúcskát szoptatta.

A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek. A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre. A római-katolikus naptárnak (Calendarium Romanum Generale) az 1970-es évi reformjakor e szent és emléknapja az előírt egyházi liturgiából eltűnt, hogy helyet adjon a történelmileg bizonyítható szaloniki születésű szent testvérpár, Konstantin-Cirill († Róma, 869. február 14.) és Szent Metód liturgikus ünnepének.[1]

Prosparitati Alapitvány

2016. január 31. [22:27]

Megjelentek a vajdasági magyar terület- és gazdaságfejlesztési program pályázatai

Megjelentek a vajdasági magyar terület- és gazdaságfejlesztési program pályázatai

 

Prosperitati Alapítvány vajdasági magyar regionális és közösségfejlesztési alapítványként egy önkéntes, nem kormányzati és non-profit alapítvány, amely meghatározatlan időre alakult közhasznú célok jótékony elvégzésére.

Megjelentek a vajdasági magyar terület- és gazdaságfejlesztési program pályázatai

A Prosperitati Alapítvány közzétette a pályázatait a fiatal vajdasági vállalkozók, mikró- és kisvállalkozások, fiatal mezőgazdasági termelők számára, valamint falusi házak vásárlására.

Most a következő kategóriákban lehet pályázni: falusi házak vásárlása, eszközbeszerzés,szabványok bevezetése és működtetése,turisztikai fejlesztések,fóliasátras növénytermesztéshez szükséges felszerelés beszerzése,tenyészállatok és méhek vásárlása jégvédelmi hálók beszerzése, mezőgazdasági gépek és kapcsolható eszközök beszerzése,mezőgazdasági kultúrák öntözése és az öntözőrendszerekbe való beruházás,többéves ültetvények telepítése.

A pályázatok beadásának határideje első menetben március 31.

Prosperitati Alapítvány vajdasági magyar regionális és közösségfejlesztési alapítványként egy önkéntes, nem kormányzati és non-profit alapítvány, amely meghatározatlan időre alakult közhasznú célok jótékony elvégzésére.

A Prosperitati Alapítvány egyik fő célja a Vajdasági magyar közösségek gazdasági- és térségfejlesztési stratégiájának az életre hívása:

“A vajdasági magyar közösségek terület- és gazdaságfejlesztési stratégiája a szerbiai, a vajdasági, valamint a helyi területfejlesztési tervek irányvonalaira épül, figyelembe véve az Európai Unió, a Kárpát-medence és Délkelet-Európa idevonatkozó területi és ágazati stratégiáit is.

Alapötletül a Kárpát-medencei léptékű növekedési stratégia (Wekerle-terv) szolgált, amely céljai elérése érdekében a szomszéd országokkal való partneri viszony kiépítésére, annak a kölcsönös előnyök alapján történő elmélyítésére, valamint a közösen támogatható és megvalósítható gazdaságfejlesztési programok definiálására törekszik. Tekintettel arra, hogy a megfogalmazott fejlesztési elképzelések megvalósítása során jelentős magyarországi fejlesztési forrásokra lehet majd számítani, a terv a határon átívelő regionális fejlesztési célok megvalósításához is hozzájárulhat. A vajdasági magyarság helyzete úgy a tartomány, mint Szerbia gazdaságfejlesztésében igen sajátos, egyrészt azért, mert gazdasági gyarapodása nem választható el a tartomány, illetve Szerbia többségi nemzetének a gyarapodásától, másrészt azért, mert fontos összekötő szerepet játszhat a két ország kölcsönös előnyét szolgáló gazdasági kapcsolatok fejlesztésében.

A vajdasági magyarság szülőföldjén való megmaradásához munkahelyteremtő, versenyképes vállalkozások növelésére van szükség, ezért a vajdasági magyar közösségek terület- és gazdaságfejlesztési stratégiája a vajdasági magyar vállalkozások fejlesztésére és növekedésének elősegítésére irányul. A stratégia elsősorban olyan kis- és középvállalkozások megteremtését szorgalmazza, illetve a már meglevők olyan irányú fejlesztését, ami képessé teszi őket a nemzetköziesedésre, a külpiacokon való megjelenésre és helytállásra. Az infrastruktúrafejlesztés keretében kiemelt szerepet kap a szállítmányozás és logisztika, a térség aktuális üzleti informálása és a kapcsolatépítő szolgáltatások fejlesztése, a határ menti településeken esetében pedig a periférikus helyzetet felszámoló infrastruktúra kiépítése.

A terv kiemelt célja a tudásalapú gazdasági ágazatokat (eletro- és elektronikai, jármű- és gépipari) képviselő cégek és azok erős hálózatának megteremtése, ily módon is elősegítve a külföldi működő tőkének a térségbe való beáramlását, ezen felül pedig a környezetszennyezést csökkentő, a szén-dioxid-kibocsátást visszafogó energiatermelés és energiatakarékos fogyasztás elősegítését. Szintén kiemelt fontosságú a térség hatalmas megújuló és alternatív energiapotenciáljainak (napsütéses órák, vízenergia, biomassza) a hasznosítása is. Erőforrásainkra támaszkodó, kiváló fejlesztési/kapcsolódási szempont továbbá a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazatok további piacvesztését megállító egészséges élelmiszer-termelés és a hozzá kapcsolódó ágazatok import-ellentételező szerepének növelése, valamint a turizmus és egészségipar térség-specifikus fejlesztése.”