Hamvazószerda

HAMVAZÓSZERDA a nagyböjt első napja. Időpontja Húsvét előtt hat-héttel van.

Ezen a napon kezdődik a Húsvét előtti 40 napos böjt, a Szent Negyvennap (a Nagyböjt). Mivel a régi böjti gyakorlat a Nagyböjt idején teljes hústilalmat írt elő a híveknek, ezért a Hamvazószerda előtti keddet a népnyelv Húshagyókedd-nek, a Feltámadás ünnepét pedig Húsvét-nak (= húsnak ismételt vétele) nevezte el. Ma a szigorú böjt csak Hamvazószerdán és Nagypénteken kötelező.

Ezen a napon és a rákövetkező vasárnapon a hívek homlokát az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával hintik meg (vagy kis kereszt alakú hamujellel jelölik meg). A hamvazó pap közben figyelmeztet: “Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”. A hamu az elmúlás természetes jelképe

A nagyböjt a bűnbocsánat szentségéhez járulás ideje. Régen ekkor kezdődött a hittanulók felkészítése a keresztségre és a hívek általános bűnbánati ideje.

Karnevál herceg farsangi diadalmenete hamvazószerdára virradóan halottasmenetté változik. Európában általános szokás (volt), hogy a farsangot jelképező alakot: óriás papírmasé bábut, medvemaszkát, vesszőből, szalmából, rongyból formált torz képmást megjátszott jajveszékelés közben kivégzik, többnyire hatalmas máglyán elégetik, maradványait pedig eltemetik.

A szokásnak farsangtemetés, téltemetés, télkihordás a neve.

Nem lehetetlen, hogy a régi időkben a jelképes bábu helyett eleven embert égettek meg, aki a telet személyesítette meg. Julius Caesar a gall háborúról írt kommentárjaiban beszámol arról, hogy a kelták emberek tömegét áldozták fel ünnepeiken (így a februári Imbolc alkalmával is). Egy vesszőből font óriás alakba zárták őket, amit aztán felgyújtottak. Többen állítják, hogy a rítusba be nem avatott Caesart elragadta a fantáziája, s hogy a tűzre vetett áldozatok tisztulást keresők voltak, akik egy földalatti járaton távoztak, mielőtt a „tisztító tűz” az életüket fenyegette volna. A tűzről, füstről valóban azt tartották régen, hogy a bűntől, betegségtől megtisztítja az embert. A középkori Nyugat-Európában a fentebb leírt módhoz hasonlóan „fertőtlenítették” a tél utóján a falvak, városok határában lévő lepratelepek lakóit. Annyi bizonyos, hogy a máglyahalált halt farsangherceg a kelták elégetett vesszőóriásának egyenes ágú leszármazottja, s hogy a karneváli rítusban mind a halál (a telet jelképező bábué), mind a megtisztulás mozzanata (a „gyászolóké”) jelen van.

Bálint nap – Valentin nap

 

Szent Bálint (Valentin, vagy Valentinus) a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje. Magyarországon e szentnek nem alakult ki jelentős egyházi kultusza. Az angolszász országokban Valentine (Bálint) napján (február 14-én) tartott Valentine’s Day (magyarul: Bálint-nap) ünnepe a 20. század végétől világszerte elterjedt világi “szerelmes-ünnepként”. Az angolszász szokás Magyarországon az angol elnevezés magyarosított formájú átvételével, mint Valentin-nap vált ismertté és népszerűvé az 1990-es évektől kezdődően. Ezen az ünnepen a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket, vagy szerelmes üzenettel kedveskednek neki. A Valentin-nap vallási eredete világszerte, így Magyarországon is elhomályosult.

Valentin nap – Bálint nap története

 

Szent Bálint napján (február 14-én) tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine’s Day) ünnepét, amely Magyarországon az angol név közvetlen átvétele miatt sokak számára mint Valentin-nap vált ismertté és népszerűvé az 1990-es évektől kezdődően. Ezen az ünnepen a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket.

A history.com szerint Bálint alakja egy szimpatikus, hősies és legfőképpen: romantikus figurát sejtet. Ezért lehetett Valentin a középkori Angliában és Franciaországban rendkívül népszerű szent. Angliából a kultusz aztán átterjedt Amerikába.

 

Valentin napi- Bálint napi szokások

 

A szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek. A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre.

Valentin napja a szerelmesek napja. Ilyenkor a párok megajándékozzák egymást, együtt töltik a napot, ünneplik szerelmüket. Érdekes szokások, hagyományok fűződnek ehhez az ünnephez.

A hazánkban is széles körben elterjedt ünnepet mindenki másképp ünnepli, de talán a legfontosabb mindenkinél az együtt töltött idő, amire a rohanó hétköznapokban egyéként egyre kevesebb lehetőség van.

 

Augusztus 20. nemzeti ünnep – Szent István napja

              Augusztus 20-a Magyarország nemzeti ünnepe

 

hivatalos állami ünnepe az államalapítás és az államalapító Szent István királyemlékére. A nap egyben a magyar katolikus egyház egyik, Magyarország fővédőszentjének tiszteletére tartott főünnepe.

1083-ban Szent László király augusztus 20-án, Nagyboldogasszony ünnepe utáni első vasárnap emeltette oltárra I. István király maradványait nyughelyén, a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában (Imre herceggel, és Gellért püspökkel együtt), ami az akkori szokások szerint a szentté avatást jelentette.

A magyar történelemben az államalapító király 1083. augusztus 20-i szentté avatásától szerepet játszik Szent István emlékezete, amit koronként eltérően értelmeztek és ünnepeltek. Az Árpád-korban az uralkodó dinasztia legitimációját szolgálta az István-kultusz, melyet a később hozzákapcsolódó Szűz Mária-tisztelet egyházi jellegűvé változtatott. 1686-ban XI. Ince pápa Buda visszafoglalása alkalmából elrendelte, hogy a katolikus világ évente emlékezzen meg Szent Istvánról. 1771-ben Mária Terézia országos ünneppé minősítette Szent István napját, és Budára hozatta a Szent Jobbot, ezzel fejezve ki, hogy a Habsburgok legitim magyar uralkodók. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése utáni Bach-korszakban nem engedélyezték a független magyar államot jelképező első király ünneplését, de 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá tette augusztus 20-át. A két világháború között újra a nemzeti érzelmek kerültek előtérbe, így az 1938. évi székesfehérvári országgyűlés törvénybe iktatta Szent István emlékét és a nemzeti ünnepet. A kommunista hatalom ezt nem törölte el, hanem 1950-től a népköztársaság, illetve az alkotmány ünnepének nevezte. A rendszerváltásután, 1991-ben az Országgyűlés a nemzeti ünnepek közül kiemelve állami ünneppé nyilvánította.

 

A hivatalos ünneplés Budapesten, a Kossuth téren Magyarország lobogójának felvonásával és a tisztavatással kezdődik. Budán rendezik meg a mesterségek ünnepét, és ott mutatják be Magyarország tortáját. Bár délután a Szent István-bazilika körüli Szent Jobb-körmeneten részt vesznek a közjogi méltóságok is, az eseményen elsősorban a hívők tisztelegnek Magyarország fővédőszentje előtt. Az ünnepnapot az esti tűzijáték zárja.

Az augusztus 20-i ünneplést nem csak az aktuális hatalom tiltotta meg bizonyos történelmi időszakokban, hanem más ellenzői is voltak. Más felekezetek, illetve a nem hívők szerint egy katolikus ünnep nem alkalmas a nemzeti egység kifejezésére és a Szent István-nap nem tudott valódi ünnepé válni, mert az egyházi és világi elemek összemosódása miatt az esemény összetartás helyett szétválasztja az embereket.

 

Szent László éve

GOMBOS – 2017. március 5.

Gomboson, a falu templomában megnyitották a Szent László-emlékévet.

Szent Lászlóra emlékeztek Gomboson

Gombos, Szent László templomSzent László magyar király trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából ünnepi szentmisét celebrált Német László nagybecskereki megyéspüspök Gomboson, a helyi Szent László király plébániatemplomban. Szent Lászlónak történelemformáló tehetsége volt, egész élete mögött egyéniség és állandó változás húzódott meg, azt példázva, hogyan válik egy kiváló és tehetséges ember tetteinek eredménye történelemmé – mondta az emlékév kapcsán Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Az eseményen számos közéleti és politikai személy is jelen volt, egyebek mellett Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke is. A magyarországi Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság a múlt év végén jelentette be, hogy Árpádházi Szent László előtt tisztelegve, emlékévet hirdet 2017-re, azzal a céllal, hogy széles körben megismertesse az uralkodó életét és művét. Gomboson ennek kapcsán számos programot szerveznek az idei évben, a településen található ugyanis a szabadkai egyházmegye egyetlen Szent Lászlóról elnevezett temploma. (Nyugat-Bácska Portál)

Gyertyaszentelő Boldogasszony

február 2.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe Mária tisztulásának napja – görögül hypapanté, vagyis találkozás. Arra emlékezünk, amikor Szűz Mária, negyven nappal Jézus születését követően, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása.

Negyven nappal Jézus születése után, a mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor a jeruzsálemi templomban jelen volt az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása.

A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték.

E naphoz időjárás- és termésjósló hiedelmek is kapcsolódnak. Közismert hiedelem szerint, ha gyertyaszentelőkor jó idő van, a medve a napsütésben meglátja az árnyékát, és megijedvén visszabújik barlangjába, elnyúlik a tél; de ha nem, korai tavaszra számíthatunk. Claude Gaignebet feltevése szerint ez a babona a naptárrendszer félreértéséből született – írja Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumban: a francia tudós szerint a medvének éjjel kellene megnéznie az árnyékát, kiderítendő, telihold van-e, vagy sem. Az időjóslásnak, legalábbis naptári vonatkozásban, csak így van értelme. Ha ugyanis gyertyaszentelőkor telihold van, messze esik a húsvét; ha azonban, újhold lévén, az orráig sem lát a mackó, hamarost itt van, a csillagászati tavasz beköszöntekor. Őseink a medvében a legfőbb a vegetációs ciklus, illetve a holdváltozások urát tisztelték; téli álmából való február eleji ébredése, valamint azt, hogy ekkor hozza világra bocsait, a természet föltámadásának, a tavasz eljövetelének jelképévé vált. A medvekultusz európai nyomai a jégkorszak elejéig követhetők a múltban – tudhatjuk meg a Jelkép-kalendáriumból.

 

2017.január 25. PÁLFORDULÁS

  1. 01. 25.

PÁLFORDULÁS NAPJA

A keresztény egyház Pál apostol megtérése napját ünnepli január 25-én, a magyar gazdák régen inkább azt akarták megtudni, hogy milyen termésre számíthatnak.  


Pál fordulása, amikor is a keresztényeket üldöző Saulból Paul lett, az Újszövetség történetei között is szerepel a középkori kódexekben. A magyar hagyomány azonban nem erre, hanem egy ősi ünnepre emlékezhet mind a mai napig, amely alkalmas a következő hetek vagy hónapok időjárását előre jelezni. Nagyon valószínű, hogy a keresztény egyház ezt, mint a többi ünnepet kereszténnyé tette és az álláspontját megváltoztató Pált ünnepeltette híveivel.

             Ősi ünnepünk

            Ha Pál fordul köddel, emberhalál, döggel!            

(tavasszal sokan megbetegednek, meghalnak,

Pálforduló – tél közepe, megyünk ki a télből, Saulból Pál lett)

A mai nap időjárásából a magyar gazdák az idei évi termésre és a gazdasági élet kilátásaira következtetnek, a népi tapasztalat szerint ugyanis ez a nap volt a legalkalmasabb a tavaszba forduló tél jelenségeinek megfigyeléseire. Ez a szokás már a középkor évszázadaiban is ismert volt, az első korai feljegyzések a korai misekönyvekben is megtalálhatók. Általános vélekedés a Kárpát-medencei magyarok számára, hogyha Pál napján szép idő van, akkor jó termésre lehet számítani, ha köd száll le, akkor az a jószág pusztulását hozza és a termés is silány lesz. Ha eső vagy hó esik aznap, akkor nem lesz mit betakarítani. A szelekből pedig háború eljövetelére következtettek a régi öregek. Egy szentesi rigmus a következőképen szól: „hogyha szeles pálfordulás, akkor lészen hadakozás.” A csanádapácaiak úgy vélték, hogyha ma derült az idő, akkor még annyi hideg napra lehet számítani, amennyi az esztendőből már eltelt, vagyis hamarosan beköszönt a tavasz. Volt olyan hely, ahol a széljárásból próbáltak következtetni arra, hogy mennyi hideg nap van még hátra. Ott a molnárok úgy tudták, hogyha a szél Pál napján alulról fúj, akkor még hosszú tél van hátra.

 

Vince napja, amikor sok bort kell inni

Január 22. igazán jeles nap, mert a néphagyományok szerint Vince napján sok bort kell inni, hogy bőséges legyen a termés. A gazdák a szőlészek védőszentjének napjából jósolták meg, hogy milyen lesz az időjárás a közelgő tavasz során, és az év további részében: szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben rossz bor- és kukoricatermés várható.

Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma szerint Vince hispániai vértanú volt, akit 304-ben gyötörtek halálra válogatott kínzásokkal. A Legenda Aureában fennmaradt történetből kiderül, hogy Szent Valér püspök diákonusa volt, aki az imádságnak és a szemlélődésnek szentelte életét. Mivel ékesebben szólt a püspöknél, Szent Valér rábízta az ige hirdetését. Dacianus helytartó parancsára Valenciába vitték, ahol börtönbe vetették őket, mert a „császárok törvényei ellen cselekedtek”. Ám a börtönben hiába kínozták és éheztették őket, nem törtek meg, és nem tagadták meg hitüket.

 

A szőlősgazdák a Vince-nap időjárásából és a metszett “vincevesszők” állapotából jósolták a szüret gazdagságát. Ezt egyes vidékeken úgy tették, hogy a vesszőket üvegbe állították, és várták, hogy kihajtson. Ha sok rügy hajt ki, akkor bőségesen lesz bor, ha nem, akkor szomjazás várható. Másutt a várható kukoricatermés hosszára az ereszen lógó jégcsapok hosszából következtettek.

Ugyanakkor abban is hittek, ha Vince neve napján olvad, jó lesz a szőlőtermés, de olyan hiedelemmel is találkozhatunk, ha január 22-én esik az eső, sok bor lesz. A hagyományt több versike, rigmus is őrzi, melyek közül talán ez a legismertebb: „Fényes Vince, tele pince./ Ködös Vince, üres pince./ Ha fénylik Vince, megtelik a pince./ Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod.” A legelterjedtebb vélekedés szerint sok bort kell innunk Vince-napkor, ha azt akarjuk, hogy jó szőlőtermés legyen.

Négyes-Fogat Gomboson

Az idei Négyes-Fogat műsora Gomboson 2017. január 7-én, 19 órakor kezdődik a kultúrotthon szinháztermében. A belépődíj 100 dinár.

49. alkalommal érkezik Gombosra is a Négyes-Fogat!  A szervezők, szereplők idén is  tartalmas müsorral várják a nézőket !

EMLÉK GOMBOSRÓL:

https://get.google.com/albumarchive/110843027550610154324/album/AF1QipPNGBfIENxP3oTVEqS_kjVsm3NZ4vhTDxrciCVt?authKey=CKnK_dPvtIj5dA

 

Vizkereszt

Vízkeresztet január 6-án ünnepli a katolikus egyház parancsolt ünnepként. Az epifánia („epiphania Domini”, az „Úr megjelenése”) néven is ismert vízkereszt Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe. A magyar vízkereszt elnevezés az ilyenkor hagyományosan végzett vízszentelésből eredeztethető.
Alexandriai Szent Kelemen számolt be arról, hogy január 6-án már a gnosztikus Bazilidesz (II. század) követői megünnepelték Jézus keresztségét, mert azt vallották, hogy az ember Jézus a keresztségkor vált Isten Fiává. E napot az egyiptomiak a Nílus vize ünnepeként ismerték, mely szerint e napon merítettek a Nílus vizéből és megszentelték azt. A III. század során az egyházatyák tisztázni akarták az ünnep hittani tartalmát.
A IV. század elejétől kezdődően lett ez a nap liturgikus ünneppé és ennek szokása gyorsan elterjedt előbb keleten, majd nyugaton. A keresztények körében 312–325 között kezdett terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a Háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája Keleten Urunk keresztsége (erre emlékeztet a vízszentelés) és Nyugaton a Háromkirályok látogatása lett. A római egyház szertartásai szerint ezen a napon vizet és tömjént szenteltek. A víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés is.
Az ünnep görög neve – epifánia, megjelenés – utal arra, hogy Isten megjelenik dicsőségében. Vízkereszt ünnepe emlékeztet arra, hogy Jézus Krisztusban Isten megjelent, eljött közénk és elhozta nekünk az üdvösséget. Vízkeresztkor Jézus három megjelenésére emlékezünk:
A keleti egyházakban sokáig egyet jelentett a születés és az epifánia ünnepe. Jézus születése által Isten megjelent a világban. A napkeleti bölcsek által a pogányokhoz is eljutott a Megváltó születésének örömhíre.
Jézus megkeresztelkedésekor a Jordán folyónál a mennyei Atya szózata kinyilatkoztatta a szeretett Fiút és a Szentlélek galamb képében alászállt Krisztusra. A teljes Szentháromság kinyilatkoztatta önmagát az emberiség előtt. Ezzel új tartalmat is adott a víz általi keresztség tisztulásának, hogy a Messiás Szentlélekkel fog megkeresztelni.
Jézus első csodájával a kánai menyegzőn kinyilvánította isteni erejét: „Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne” (Jn 2,11). Ebben a csodában Isten megmutatja dicsőségét, hogy az embernek segíteni akar, meg akarja megmenteni és végül meg akarja váltani. Az ember válasza a hit, az Istenbe vetett bizalom.
Vízkeresztkor kezdődik meg a házszentelések időszaka. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; valamint megáldja a benne lakókat, dolgozókat. Szokás szerint a házszentelés után az ajtóra fölírják az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 17. Más értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat („Krisztus áldja meg e házat”).
Vízkereszt ünnepe megmutatja, hogy Isten minden emberhez eljött. A megváltó Jézus születésével Isten vállalja az emberi életet és később a szenvedést is, hogy ezzel elhozza minden ember számára az üdvösséget, az örök élet reményét. A parancsolt ünnepen nyissuk meg szívünket a megjelenő Istennek, aki megmutatja magát nekünk. Az új esztendő minden napját kísérje Isten segítsége és áldása!

Szilveszter története

A Szilveszter története
Az a nap, amelyen a nyugati világ elbúcsúzik az óévtől, I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetõjének és 335-ben, éppen december 31-én hunyt el Rómában. Az ünnep a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott. Volt idő, mikor december 24-én ünnepelték, de előfordult, hogy előrecsúszott vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ára, és csak néhány évszázada, 1691-ben XII. Ince pápai döntésével rögzült január elsejére.

A régi magyar babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. Tehát hagyj ételt a hűtőben, meg a kamrában. (Ahányan megrohamozták a nagyáruházakat az idén is, ebben remélhetőleg nem lesz hiba!)

Ma nem szabad baromfihúst enni, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket.

A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken – ezek szerint Budapesten, vagy Szegeden is – szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.

A boldogságot és az életet többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Minél gazdagabb, bővebben adagolt a töltelék a rétesben, annál bővebben méri a boldogságot az ég az új esztendőben.

Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.

Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint “elszáll a tehén haszna”, ám ha nincs tehetnünk, akkor is “elszáll a hasznunk”. (Ezen a napon nem jó sem kölcsönadni, sem kölcsönvenni semmit.)

Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó vagy legény, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment, vagy megnősült a következő esztendőben.